Jaj, Istenem, öregszem! Úgy tűnik hepciás lettem. Egyre többet dünnyögök, morgolódok dolgokon. Rajtakapom magam, hogy egy egész kézműves üzletben nem sikerült egyetlen Betlehemre utaló dolgot sem találnom, és ezen dühöngök. Esetleg angyalkákat… De se fából, se papírból, se kiszúróból, se formából se semmiből a rengeteg áru között egy Mária, egy József, egy Jézus.
Ahogy egy egész könyvfesztiválon sem sikerül a két keresztény kiadón kívül más gyerekkönyvet lelni, két egész emeleten sem, amiben a karácsonyi történet nem Mikuláshoz kötődik, vagy amiben az ünnep magva nem a Diótörő, esetleg a Harry Potter… A Scolarnál láttam egyedül egy könyvcsaládot Lucázással, Betlehemezéssel, de az teljesen a népszokásokra alapoz. Még Lackfi János Mese a karácsonyról meg az adventről könyvei kínálkoznak, de hiába vagyok egyébként az író nagy rajongója – ezek annyira nem frappáns jól sikerült művek, inkább csak szépen illusztráltak.
Az utolsó reményem egy sütikiszúró online bolt, őrületes kínálattal, ahol a mikulásnak öltözött corgi kutyus és a grincs-Chubakka között a születés történet szereplői is kaphatóak. Kétszáz termék közül kettő: egy szűk család és egy bővített szett: pásztoros-bölcses, állatkás verzió. De ritka, hogy egyáltalán még van, ha elég megszelídített cukisított verzióban is. Mert a legtöbb helyen: játékboltban, bútor – vagy ruha üzletek dekorációs részén írmagját sem találjuk. (Kedves olvasó örülünk, ha küldesz üdítő kivételt, a morgásomból kifogni a szelet!)
Eddig úgy éreztem, a karácsonyi lelkészi szolgálat nehézsége, hogy az ismert történetet, az evangéliumot valahogyan megújhodva új fénnyel, új szempontból kell elmondani az embereknek. Most ezzel szemben úgy érzem, már azzal, hogy egyáltalán képviseljük, felidézzük az eredeti történetet, már azzal is bőven ellenkultúra és misszió vagyunk. Kívülről nézve rendszerhiba. Visszahelyezni a karácsonyba az első karácsonyt, az ünnep valódi tartalmát, úgy tűnik ez nem magától értetődő, hanem forradalmi.
Kivonjuk, kihagyjuk Istent a karácsonyból és lesz a minden más ünnepe. Már nem ideologikusan a szeretet, a család, a béke, vagy a fenyő ünnepe, hanem inkább termék orientált csillagok-háborújás, vagy cukikutyás, rondapulcsis … Testre szabott, mintha csak egy szabadon választott témájú házibulit tartanánk. Tematikus karácsony: Csillámpónis, Jóbarátok-os, LEGO-s.
De nem csak az Istent vonjuk ki a képletből. Nem fizetnek már pénztárosokat: ott az önkiszolgáló kassza. A fodrászom legutóbb úgy vágta a hajam, hogy végig közben füllhallgatóval a gyermekeivel beszélte meg a napjukat. Valahol megértettem, valahol furcsállottam. A gyorsétteremben sem akarnak már emberrel bajlódni: te csak ne rendelj, ne érdeklődj, vagy jelezz vissza! Bökd a kijelzőt és kész! Interakció, szóváltás nélkül is megvan ez. Én, aki egyébként rühellem azokat a csemege pultokat, ahol tudnom kéne miből hány deka az, amit szeretnék, vagy a nyolcféle szalonnából melyik az, amit én keresek, most mégis emberért kiáltok. Hol az ember? Hol vannak azok az ártatlan, rutinszerű szóváltások, hogy picit több lett, maradhat? Vagy Gyűjti a pontokat? Esetleg Nem kéred menüben, úgy olcsóbb?
És ha még nekem is hiányoznak ezek, mi van akkor a magányosokkal, akiknek talán egész nap, vagy akár több napig ennyi a beszélgetésük, a kapcsolódásuk az emberi fajjal? Tudom, a gép pontosabb, gyorsabb, de legalábbis nem kér enni, még fizetést se, esetleg néha szoftver frissítést. De nem is elégíti ki az emberi szükségleteinket: nem érint, nem érte meg, nem szeret.
Kedves Olvasók! Kérlek, segítsetek visszahozni a karácsonyba a karácsonyt! Építsetek betlehemet, látogassátok meg a rokonaitokat, barátaitokat! Gyakoroljunk gesztusokat, írjunk lapokat, gyűjtsünk adományt! Nekem mindegy, hogy modernül, vagy hagyományosan, nem akarom én magasztalni a konzumot, csak segítsetek, hogy az ünnep mégiscsak Istenről és emberről szóljon! Van egy adventünk rá, hogy a környezetünkben minél többeket emlékeztessünk az evangéliumra, vagy elmeséljük azoknak a betlehemi történetet, akik még nem hallották. Mert a mostani zajban nehéz meghallani.
