Imádkozzunk minden emberért! (1) Ennek a közbenjárásnak az az alapja, hogy Jézus Krisztus közbenjár érettünk az Atyánál: jókat mond rólunk az Isten előtt. Mindig elfacsarodik a szívem, szinte fáj, amikor valaki „szapulja” a másikat előttem. Micsoda örömhír, hogy Jézus Krisztus jó hírünket viszi az Isten elé, nem azért, mert jók vagyunk, hanem azért, mert Ő jó, mert Ő igazán szeret, mert Ő megváltott minket. Ő a mi egyetlen, áldott közbenjárónk, aki váltságul adta az életét „mindenkiért” (5). Ez a szeretet minket is arra rendel (6), hogy ezzel az indulattal legyünk mi is mindenki felé. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt (3).
A „minden ember” számunkra azokat jelenti, akik között élünk, akiket az Isten ránk bízott. A világ minden emberéért csak általánosságban tudunk imádkozni, ezt tegyük is. Konkrétan azokért tudunk könyörögni, akiket ismerünk, akik nekünk örömöt vagy keserűséget okoznak. Ezek közül is kiemelten és folyamatosan könyörgünk a szeretteinkért; mellettük pedig azokért az emberekért, akiket adott időben az Úr a szívünkre helyezett. Ma kiket viszel, szeretteid mellett, akár név szerint is, az Úr elé? Ugye, vannak közöttük olyanok is, akik az ellenségeid? (Máté 5,44) Vidd oda őket az Úr elé, hálaadással, mert Isten, általuk benned is munkálkodik, érlel; és miközben ezt teszed, békességgel fogsz ma már elindulni feléjük (1).
A „minden ember” közül kiemeli az Ige a vezetőinket: őértük minden nap mondjunk közbenjáró könyörgést. Ez az imádság „missziói” célzatú: azért könyörgünk, hogy a vezetők hitben szolgáljanak, Isten dicsőségét és a rájuk bízott emberek javát munkálják. Isten népe mindig az Úrhoz hűséges és nem az adott hatalomhoz, de mindig könyörög az adott hatalomért, hogy az Isten országa épüljön ebben a világban, amelynek jele a nyugodt és a csendes élet, tisztességben és kegyességben. Aki a zavart szereti, aki az ellentéteket folyamatosan kiélezi, az nem Isten országának követe, még akkor sem, ha „istenes jelszavakat” használ. Gondolkodjunk el ezeken! (2) Ez akkor is fontos üzenet, ha emellett azt is hangsúlyoznunk kell, hogy Isten népe soha nem adhatja fel prófétai szolgálatát, amellyel hitre és igazságra tanít másokat; nem a maga igazára, hanem az Isten igazságára és rendjére.
A tapasztalatainktól függetlenül mindenkiért imádkozunk, mindenkire reménységgel tekintünk, az üdvösséget illetően is, mert Isten akarata az üdvösség (4). Ezt a szándékot semmilyen keresztyén tanítás meg nem kérdőjelezheti. Az ember nézőpontja csak ez lehet: reménységgel tekinteni mindenkire. Isten tökéletes döntése pedig látja, hogy kik tartoznak a „mindenki” közé. Ez pedig az Isten nézőpontja, amely tökéletes nézőpont, áldott és jó döntés. Pál apostol – aki a pogányoknak, a nem zsidóknak vitte a megváltás örömhírét (6–7) – a „mindenki” alatt a „sokakat” is érthette (Márk 14,24); azokat is, akik ma még „pogányok”, ma még nem hisznek, de Istennél bármikor minden lehetséges (Máté 19,26). Isten előtt nincs reménytelen eset. Az Úr előtt nincs olyan kőszikla, amiből Ő ne tudna vizet fakasztani.