Öt éve halt meg az apám. Néha még álmodom vele. Lassan elhalványulnak az utolsó napok és a búcsúzás képei, és már nem az jut eszembe róla, hogyan halt meg, hanem az, hogyan élt. Apámra gondolva ilyenkor egy irodalmi alak jelenik meg előttem: az idősebb José Arcadio Buendía a Száz év magányból. Ugyanaz az öntörvényűség, ugyanaz a kíváncsiság…