Néha szeretek kézzel írni.
Csak úgy azt, ami éppen eszembe jut. Alig kontrollálva a kezemet, a tollat.
Ilyenkor egy kicsit másként írok, mintha gépelnék. Más témák is jönnek elő. Mintha mélyebbről indulnának a szavak. És kiszámíthatatlanabbul érkeznek meg. Nem mindig oda, ahova szánná őket az ember.
Mit ér a csend? Az észrevétlenül pergő idő? Emlékszünk-e…