Nem tudom, ki hogy van vele, magamon azt veszem észre, hogy néha úgy feszülnek meg a lelki izmaim, mintha megremegne alattam a föld.
Látszólag nem történik semmi különös. Ugyanúgy végzem a munkámat a hajléktalanszállón, készülök a gyülekezeti nyári táborokra, rendezgetem magamban a vasárnapi istentiszteletre szánt üzenetet, írom a blogbejegyzést, gondozom a kertet…