Az Isten boldog, hiszen Ő örökkévaló, igaz, szent, önmagának elégséges.
De Isten boldogsága elsősorban nem ebben van, hanem abban, hogy Isten, lényének lényegét, az életet megosztotta másokkal. Az Isten szeretet (1János 4,8). Isten ezért teremtett életet, és ezért teremti újjá azt, ami elromlott. Isten boldogsága abban van, hogy Ő szeret, és minden cselekvését ez a szeretet határozza meg.
Isten boldogsága az az életet ajándékozó, megtartó és megváltó szeretet, amely számunkra az evangélium, az egyetlen örömhír, amelyből minden egyéb örömünk, azaz boldogságunk származik. A boldogság maximuma az üdvösség.
Ezt az evangéliumot akkor Pálra bízta az Isten, most pedig ránk bízta, akik ennek boldogságát megtapasztaltuk. Isten Igéjét tehát csak úgy hirdethetjük, hogy abban ez az örömhír szólal meg, amely a történelemben Jézus Krisztusban teljesedett be, Isten üdvterve szerint, és Őbenne fog kiteljesedni is. Ha úgy hirdetjük Isten üzenetét, hogy az vitákra vezet, Isten üdvözítő tervének megismerése helyett (4), ha csak tant, törvényt, parancsokat, felszínes erkölcsöt hirdetünk (7–10), akkor üres fecsegéssé lesz ajkunkon az Ige (6), akkor tévtanítókká leszünk (3). Ha úgy akarunk tanítókká lenni, hogy nem értjük Isten szándékának lényegét, amelyet Ő Jézus Krisztusban megmutatott, akkor nem a boldog Isten követei vagyunk, hanem boldogtalanná teszünk másokat is (7).
Isten szándéka a tiszta szívből és jó lelkiismeretből fakadó szeretet (5). A szeretet nem egy szép és mégis bizonytalan érzelem. A valóságos szeretet forrása az Isten üdvözítő szeretete, amelyért Isten drága áldozatot hozott, egyszülött Fiát adta érettünk (János 3,16). Az egészséges tanítás boldoggá tesz, szabaddá, amelyből Isten rendjének Lélektől vezetett megtartása következik (10).
Bármivel foglalkozunk, ennek az örök boldogságnak bizonyosságával tegyük!