A tanítványok elhívása előtt Jézus felment a hegyre (13). A hegy, Márknál, az imádság helye. Jézus imádkozott, mielőtt megszólította a tizenkét tanítványt. Ő, aki Isten Fia volt, és Isten akaratának teljes ismeretét bírta, emberként folyamatosan imádkozott, most a tanítványok elhívása előtt is, hogy Isten akaratának engedelmes cselekvője legyen mindvégig. Ha Ő így könyörgött, akkor nekünk szüntelenül imádkoznunk kell (1Thesszalonika 5,17), hogy az Úr követésében meg ne lankadjunk, ugyanakkor az Ő vezetésének bizonyossága miatt, mindig örömmel és reménységgel, csüggedés nélkül járjunk az úton.
Jézus, isteni hatalommal hívta el azokat, akiket akart (13). Jézus döntésében Isten szuverén, kiválasztó kegyelme ölt testet. Ez az isteni kiválasztás és elhívás emberi értelemmel felfoghatatlan csoda, de mindenben erőt ad, hiszen ettől az isteni szeretettől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38–39). Erre az elhívó szóra senki nem tudja azt mondani, hogy nem: a megszólított emberek csatlakoztak Jézushoz és az Ő tanítványai lettek (13).
Jézus tanítványának lenni azt jelentette, hogy a tanítványok mindenkor Jézussal voltak. Akkor ez, Jézus földi élete során, konkrét, látható együttlétet jelentett. A tanítványság lényege ma is ez; mindenkor Jézus közelében lenni, mindenkor Ővele, az Ő vezetésével cselekedni, az Ő követésében járni, bármit is teszünk (14).
A tanítványság jelentette Isten Igéjének hirdetését, amelyet látható jelek kísértek (14–15), vagyis miközben a tanítványok Isten Igéjét hirdették, Isten hatalma cselekedett, és emberek gyógyultak, tisztultak, megszabadultak. Rudolf Bohren említi az igehirdetésről írt könyvében, hogy ezekről az igehirdetést kísérő jelekről ma sem mondhatunk le, mert az Úr ma is hatalmasan cselekszik ott, ahol az Ő Igéje szól. Ezért az igehirdetést ma is jelek kísérik, az ma is Isten embermentő hatalmának kifejezése, az ma is „ördögűzés”.
Milyen vegyes csapat ez a tizenkettő (16–19), mégis ők az első tanúk, és Istennek úgy tetszett, hogy az egyház igehirdetése az ő bizonyságtételükre épüljön. Jézus evangéliumának ők a hirdetői, de az evangélium szabadító hatalmának nem ők a biztosítékai, hanem maga Jézus Krisztus.