A Prédikátor könyvének teológiája a tegnapi és a mai igeszakaszunkban, az alábbi témákban érvényesül.
A gazdagság, pénz, vagyon nagy témáját hozza az igeszakasz, valamint az ebből következő hatalmat, azaz a kapcsolati tőkét. Ezek nagy gondot jelentenek, mert észrevétlen foglyul ejtenek, és mindig több kell belőlük, miközben értékük mulandó: elvész a vagyon, és a pozícióval a hatalom.
A beszédből sok van. Romboló viták és perlekedések ezek, miközben folyamatos beszédünk fárasztó. A szent ismétlések fontosságát nem vitatva, ma már alig lehet újat mondani.
A törekvés pedig, amelyben az ember beáldozza a jelent, és illetéktelen területek után sóvárog, nevetséges és szánalmas.
Mindezeket a témákat helyezzük azok újszövetség kontextusába!
A gazdagság az Isten megváltó szeretetében való bővelkedés, amely Jézus Krisztust adja másoknak; mert látja, mennyi mindent kapott az Úrtól, annak csak egy kis részét tartja meg magának, a többit továbbadja.
A beszéd hallgatással kezdődik, hogy aztán az Igére figyelve Jézus Krisztusról tanúskodhassunk. A meditáció egy kettősségben történik, amelyről Bohren azt írja, hogy egyszerre birtokoljuk az Igét, mint az oroszlán mormogva a zsákmányát; másrészt óhajtjuk azt, turbékolva tipegve, mint a galambok a magokat. Az első zsoltár Igében gyönyörködő embere mindkettőt jelenti.
A törekvés kapcsán pedig elmondhatjuk, hogy a feltámadott Jézus Krisztus örökkévaló jelenében élve tesszük a dolgunkat, kérve arra az Úr áldását. Ebben az örökkévaló jelenben elrendezett a múlt, és reménységgel telik meg a jövő.