A menyasszony már nem keresi tovább a vőlegényt, segítség sem kell a keresésében, mert már bizonyossága van vőlegényét illetően (1): „Nincs semmi baj, ha pillanatnyilag nincs is itt, de elválaszthatatlanul összetartoznak.” (3) Amikor a menyasszony megnyugszik, amikor a kétségbeesett keresés alábbhagy, világossá lesz, hogy a vőlegény nem hagyta el, hanem a kertben van, gyönyörködik a liliomok között, gyönyörködve munkálkodik, a szokott helyen megtalálható (2).
A menyasszonynak már bizonyossága van, hogy a vőlegény a kertjében van (2). A kép többféleképpen érthető: a vőlegény hozzáillő környezetben van, kertben, illatos, gyönyörűséges virágok között; virág nyílik ott, ahol a vőlegény van; a vőlegény liliomok között a kertjében gyönyörködik. A vőlegény jelenléte, az üdítő kert, a virágzás, a gyönyörködés lehetősége összetartoznak. Elfelejtettünk gyönyörködni! A modern ember megfáradt hitének, vagy éppen hitetlenségének egyik jele, hogy nem tud megállni, nézni, látni, elidőzni, észrevenni, rácsodálkozni, gyönyörködni és hálát adni.
A menyasszonynak már bizonyossága van, hogy a vőlegény távolléte csak ideiglenes állapot volt, nem örökre szól az elszakadás. A tartós, maradandó és örök állapot az, hogy a vőlegény és a menyasszony egymáshoz tartoznak (3). Ha a menyasszony találkozni akar vőlegényével, tudhatja, hol kell keresnie: a hozzá méltó környezetben, édeni kertben, tisztaságban, hűségben, üde jó illatban (2).
Isten Igéje szerint, más bibliai könyvekben is, a prófétáknál és Jézus kijelentése szerint is, Isten népe, azaz mi vagyunk a menyasszony. De jó tudni, hogy sokféle hiábavaló és kétségbeesett keresésünkben megnyugodhatunk, teljes bizonyosságra juthatunk, hiszen életünknek minket védelmező „vőlegénye” van, a mi megváltó Urunk, Jézus Krisztus (Márk 2,19). Az Úr egyetlen, páratlan szeretetétől (9) senki és semmi el nem választhat bennünket. Ahol a mi Urunk van, ott újból édeni, üdítő, gyönyörködtető kertté lesz az életünk (2). Soha ne felejtsük el, ha ismét kapkodva máshol keresnénk életünk boldogságát és megnyugvását, hogy csak Őnála adatik üdvösséges nyugalom, öröm, kiteljesedés; valamint el ne felejtsük, hogy valójában mindenben csak Őt kell keresnünk. Azt se felejtsük el soha, hogy hol kell az Urat keresnünk: imádságos szívvel, Igéje közelében.
A megtalált „vőlegény” ismét megajándékoz bennünket a gyönyörködés képességével: gyönyörködni az Úrban, az Ő Igéjében (Zsoltárok 37,4); gyönyörködni az Úr ügyében, gyönyörködni szeretteinkben, egymásban, életterünkben, az élet apró rezdüléseiben. Az Úr képessé tesz minket arra, hogy munkáljuk ezt a gyönyörködést, miközben munkáljuk azt, hogy legyen miben gyönyörködni. Isten eszközei vagyunk, akik által Ő kertté formálja a pusztaságot (Ézsaiás 35,1).