Site icon Meg van írva

(20) „…amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ugyanúgy mint tinektek…” (5Mózes 3,1–22)

Az Úr szereti népét, vezeti őket, harcol értük, amíg meg nem érkeznek az Ígéret Földjére mindnyájan (22). Két és fél törzs már megkapta örökségét a Jordánon túli területeken. De ők sem nyugodhatnak meg addig, amíg testvéreik is meg nem érkeznek arra a területre, amit az Úr kijelölt számukra (18–20).

Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk az Isten, hogy Ő miként harcol értünk igazán, amikor egyszülött Fiát adta értünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Isten megváltó szeretete így harcol népéért, és aztán népén keresztül a világért, hiszen Isten az egész világot szereti (János 3,16). 

Csak ez a megváltó szeretet tartja meg a népeket, az embereket, az egyes ember életét, és csakis ez a megváltó szeretet tud nyugalmat ajándékozni nekünk, a magunk helyén (3,29). Ez a nyugalom nem tétlen nyugalom, hanem Isten dicsőségét és sokak üdvösségét szolgáló nyugalom. 

Ez a nyugalom azonban az a megnyugvás, amit csak az üdvösséget nyert ember tapasztal, még a feszültségei között is. Azt ugyanis képmutatás lenne állítani, hogy a hit emberében nincs feszültség. Amíg e testben élünk: kívül harc, belül félelem gyötör bennünket (460. dicséret, 3. vers). 

Isten megváltó szeretete olyan nyugalmat ajándékoz nekünk, amely megtalálta az Úrtól kijelölt helyét, és nem akar többet, mint azon a helyen építeni az Isten országát, testvéreivel együtt, mások megnyugvására. Az Úrban megnyugodott ember többé nem a másik ellen, hanem csakis a másikért cselekszik, ő maga ugyanis már mindent megkapott attól az Úrtól, aki megváltó szeretettel harcolt érte, helyét kijelölte, üdvösségével megajándékozta. Ez a bizonyosság olyan nyugalommal ajándékoz meg minket, ami nem engedi, hogy a félelmeink eluralkodjanak rajtunk (22), és azt sem engedi, hogy Jézus Krisztus eljövetelétől kezdve, másokat provokáljunk, bántsunk. Jézus Krisztus eljövetele az egyes ember életében a hitre jutást is jelenti. Aki az Úrban van, az a helyén van, üdvösségesen és e-világban is, boldog nyugalomban. 

Nem kell ennél több! A baj mindig ott kezdődik, hogy „de nekünk több kell!” Ennél is több kell? Mi még?

Az Ige mellet blog

Exit mobile version