Site icon Meg van írva

(24) „…nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” (Márk 12,18–27)

Jézus azt mondja: Tévedünk, nem ismerjük az Írásokat, mert nem ismerjük az Isten hatalmát. Először meg kell ismernünk az Isten hatalmát, amely megszabadított, bűnbocsánatot, új és örök életet adott nekünk; és csak utána érthetjük helyesen az Írásokat; meg mindent, ami velünk történik. Amíg az Isten hatalmát meg nem tapasztaltuk, addig tévedünk; addig az egész életünk tele van tévedéssel, tévesztéssel, bűnnel és vétkekkel; addig tévelygünk – ahogy Károli Gáspár fordította ezt a részt – mert nem látjuk a valódi célt (24). 

Isten hatalmának ismerete nélkül az Írásokból csak dogmatikai rendszer lehet. Isten hatalmának megtapasztalása nélkül csak vitatkozhatunk az Írásokon, igehelyeket tehetünk egymás mellé, hogy saját hitünket és életünket igazoljuk, vagy az Írás egyes részeit kiemelve, a saját lelkünk, személyiségünk, indulatunk, kívánságunk indította kegyességünket alátámasszuk. A szadduceusok – Jézus korának egyik kegyességi irányzata voltak ők –, szintén ezt tették. Ők nem hitték a feltámadást (18). Ez a nézetük határozta meg írásértelmezésüket, és a Jézushoz való viszonyukat. Ezért tették fel Jézusnak az életszerűtlen kérdést: Egy asszony, akinek hét férje volt, ha van feltámadás, ott kinek a felesége lesz a hét férj közül? Persze a farizeusi kegyesség, két férj esetében, de több férj esetében is azt a választ adta, hogy az első férj az igazi férj, annak adatik vissza az asszony akkor. Isten hatalmának ismerete nélkül a spekuláció marad. Mi egyéb marad nekünk Isten hatalmának ismerete nélkül? (18–23)

Jézus arra mutat rá, hogy Isten hatalma éppen az, hogy Ő az élők Istene és nem a holtaké. Isten az élet Istene. Isten, aki az élő Isten, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, tehát ha így nevezik a zsidók az élő Istent, akkor ezzel azt is állítják azok, akik sokáig nem hittek a feltámadásban, illetve sokáig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób élnek, pedig meghaltak (26–27). Aki Jézus Krisztusban hisz, az, ha meghal is él; mert aki él és hisz a feltámadott Úrban, az valójában nem hal meg soha (János 11,25). Isten hatalma örök életet ajándékoz nekünk, amelynek valósága nem határozható meg e földi lét dimenzióival, de beragyogja ezt a földi életet, és sokkal jobb lesz mindennél (Filippi 1,23); olyannyira, hogy aki, ami „itt”, az Úrban fontossá lett számunkra, az „odaát” is fontos marad. Így élhetjük meg, az Úrban, házasságunkat is (25). 

Az Ige mellet blog

Exit mobile version