Mi kell az embernek? Ha szerény, akkor biztonság, kényelem, mérsékelt örömök; ha nagyravágyó, akkor hatalom, gazdagság és saját vágyainak korlátlan kielégítése. A világ istenei ezeket kínálják; akkor a Baal- és Aséra-kultusz, mint termékenységi kultuszok; ma ezer más istenként tisztelt gondolat, szándék, cselekvés kínálja ugyanezeket; ide sorolva a vallásként kikiáltott istentelenséget is. Ahogy akkor mindent áthatott a kánaáni istenek tisztelete – még Gedeon apjának udvarában is ott állt az idegen isten oltára –, úgy járja át most is az életünket sokféle bálvány, Isten népének életét is. Tudom, nem modern, nem progresszív gondolat ez, de biblikus.
Az Úr parancsa úgy hangzott Gedeonhoz, hogy rombolja le apja idegen oltárát, építsen oltárt Őneki, az élő Istennek, aki teremtett, megtart és bölcsen igazgat mindeneket (25–26). Gedeon félt, mert a közharag halállal sújtja, ha a „divatos irány” ellen fordul; de éjszaka mégis megtette azt, amit az Úr parancsolt. Érthető, hogy félt! Annál inkább értékelendő az engedelmessége. Az engedelmesség a lényeg, nem a hősiesség (27). Az Urat képviselni, e-világi bálványok helyett, mindenkor áldott és kockázatos hitvallás, amely nem maradhat titokban. Minden napvilágra kerül egyszer, a bűnök ugyanúgy, mint az erőtlenül megvallott hitünk is. Ez az utóbbi kegyelem az előbbire. Milyen fontos kijelentés: az emberek addig kérdezősködtek, kutattak Ofrában, Gedeon városában, amíg végül kiderült, hogy Gedeon rombolta le a Baal-oltárt. Mi, emberek, nagy nyomozók vagyunk, ha a másikról van szó, ha a másik ügyeit kell firtatni; addig kutatunk, amíg találunk (28–29).
Kialakul egy hitvallásos helyzet, ahol Jóás, Gedeon apja, nemcsak a fia életét védi, hanem ő maga is kimondja végre azt, amit eddig nem mert, és ezzel hitvallást tesz az Úr mellett: „Pereljen a Baal magáért, ha valóban Isten!” Lefordítom. Ez azt jelenti, hogy mutassa meg magát az a sok bálvány, akik megbabonáznak „itt” bennünket, amikor baj van. Mit segít az élet alkonyán – és az élet alkonya nem kor függvénye – hatalom, hírnév, vagyon, vágyak, haladó gondolatok, szabadság, progresszivitás, bármiféle termékenység? Ez nem egy olcsó és sablonos érv, amely kijátssza az Isten ígéreteit a földi élet ellenében; hanem ez az egyetlen valós érv. Amikor ezt Gedeon apja ki merte mondani, akkor a többiekben is „megtört a hamis varázs”, mert erre nem tudtak mit mondani (30–32). Ez a földi élet az Isten ajándéka, az örök élet távlataiban, az Úr Jézus Krisztusban. Építs először oltárt az élő Istennek, az életedben, és a földi élet minden javai is áldottan, a maga helyén és idejében, megadatnak neked! (Máté 6,33)