Isten ügye: az Isten országa; az, hogy a világban igazság, békesség, szeretet és öröm legyen. Isten az ördög munkáit lerontja (1János 3,8), hogy az Isten országa növekedjen. Mi lehet a feladatunk nekünk az Isten országának munkálásában?
Isten országának munkálásában a feladatunk: a magvetés (26); a türelmes, Isten cselekvésére hagyatkozó várakozás, csodálkozó hálaadással szemlélve, amiként nő a vetés (27); majd pedig kellő időben az aratás (29). Az aratás itt nem az ítéletet jelenti, hanem az afeletti örömöt, hogy az Isten életet ad, életeket ment, növekedést ajándékoz, és érlel az üdvösségre! Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! (Lukács 1,28)
Isten országának munkálásában nem feladatunk az, hogy mi teremtsük meg az Isten országát. Az Úr őrizzen bennünket attól, mert rettenetes lenne az az ország. Az Isten országának létrejötte csoda, mindenestől Isten cselekvése. Ezt a növekedést mi csak – a magvetés és az aratás közötti időben – hálaadással szemlélhetjük (28).
Magától terem a föld. Ez a „magától” az emberi értelemmel felfoghatatlan kegyelem, amely mindent elvégez, és még abban is kegyelmes, hogy nekünk is ad ebben feladatot, miközben mindenestől az Úr cselekszik.
Ez azt üzeni nekünk, hogy el ne bízzuk magunkat, ki ne akarjuk ragadni az Isten hatalmas kezéből a cselekvést, mert akkor az „ellenség” martalékává leszünk.
Ugyanakkor hatalmas vigasztalás szólal meg itt felénk: el ne csüggedj, csak vess; szóld azt, amit megragadtál, befogadtál, megértettél az Isten üzenetéből; valamint tedd a dolgod, és imádkozva hagyatkozz az Úrra, mert nem tőled függ a növekedés, az eredmény, az Isten országának növekedése; nem tőled függ az üdvösség.
Boldog ember az, aki az Úrban bízik! (Zsoltárok 84,13)