Mint a zeneműben a fő téma, úgy ismétlődnek Jézus kijelentései a szenvedéséről, a halálálról és a feltámadásáról. Ezek mutatják az események igazi értelmét, irányát, célját. Most másodszor szól Jézus, Isten megváltó szeretetének beteljesedéséről, az Ő halála és feltámadása által (31).
Jézust addig az a szándék vezette, hogy ne ismerje fel Őt senki, és aki felismerte Őt, tanítása és csodái által, azt hallgatásra kérte, egészen feltámadásáig; hiszen csak a meghalt és feltámadott Úrban látjuk meg igazán, ki is Ő valójában, és mennyire szeret bennünket az Úr! Jézus, földi élete alatt nem törekedett népszerűségre, nyilvánosságra, nem akart hatni, visszavonult, csendre parancsolta azokat, akiket meggyógyított (7,36). Döbbenetes: a megalázott, szenvedő, a kereszten alázattal és imádkozva meghaló Úrban lehet meglátni, ki is a mi Urunk; aki húsvétkor győzedelmeskedett a halálon és minden gonosz felett (31). Nagyon fontos: Jézus meghal, de harmadnapra feltámad!
A tanítványait tanította arra, hogy Isten megváltó szeretete így éri el célját; nem pedig az emberi, másokat letaroló diadalban és erőben! Azért tette ezt, hogy a tanítványok el ne csüggedjenek, meg ne ijedjenek, ne féljenek, amikor mindez megtörténik, és felismerjék mindezekben az Isten akaratát, az Úr cselekvését és kegyelmét. Isten akarata cselekszik Jézussal, nem emberi és idegen hatalmak – noha ezek bűne is lelepleződik az eseményekben –, amikor Jézus „átadatik” (31). Az Emberfia az emberekért: gyönyörű üzenet! Az Emberfia Márknál az evangélium számára megtisztított kifejezéssé lett, mentes minden akkori, gyarló politikai váradalomtól, és bármiféle érdekvezérelt emberi indulattól. Az Emberfia az emberekért halálba menő, az emberiséget Isteni szeretettel megváltó Jézus, aki a Krisztus; akinek isteni méltóságát elrejti Jézus „alacsonysága”, szenvedése, halála; de felragyogtatja győztes feltámadása. Mindezek azonban csak hit által fogadhatók be.
Egyelőre a tanítványok sem értették Jézus szavait, és féltek Őt megkérdezni (32). Ki foghatja fel Jézus halálának isteni titkát? Ez Márk alapvető kérdése. Evangéliumában többször visszaköszön az „értetlenség” motívum, még a tanítványok sem értik Jézust, mert még hitetlenek és keményszívűek, akárcsak az első szenvedésjövendölésnél (8,32). Valóban bolondság és botrány ez ma is sokak számára, hogy éppen az embereknek kiszolgáltatott, megalázott, megkínzott, kínhalállal megölt, majd az emberi értelem számára felfoghatatlanul, a halálból feltámadott Jézus az Isten útja a világhoz, éppen így adta Isten, a megváltó megoldását a világ számára (János 3,16). A tanítványok félelmükben, hitetlenségükben kérdezni sem mertek. Pedig Jézust meg lehet kérdezni, ma is! Ne félj, kérdezd Őt, viaskodj az Igével, a mennyei üzenetért, hogy elmúljon a félelem, és felragyogjon az üdvözítő, építő örömhír! Hiszen éppen az az üzenet az egyetlen, amely nem félelmetes, minden más, ami ebben a világban zajlik, az valóban félelmetes. Isten üzenete nem lehet félelmetes; ha megint, akkor sem a félelemé a végső szó. Az egyház nem kelthet félelmet, és nem viselkedhet úgy, hogy félelmet keltsen. A tanítványok már kiválasztottak, de ez majd csak a hitre jutásuk után lesz láthatóvá. Az ugyanis tényleg a legfélelmetesebb, ahogy a tanítványok viselkednek, ahogy mi is viselkedünk egymással. Olvassuk el a mai Ige további szakaszait: azon vitatkoznak, ki a nagyobb a másiknál (34); eltiltják azokat, akik jót tesznek, az Úr nevében, de nem pont őket követik (38).