Amikor az Úr ad feladatot, akkor ahhoz adja Szentlelkének különös, a feladathoz szükséges adományát. Az Úr ezzel tesz képessé bennünket a feladat hűséges betöltéséhez, mert megeleveníti, felvértezi a hitünket, elveszi a félelmeket, ad erőt, vezetést és megerősítő jeleket (34).
Az Úr Lelke betöltötte Gedeont (Mikeás 3,8). Isten Lelke által lehetett Gedeon az egész nép előtt elfogadott vezető, aki megfújhatta a kürtöt, és szavára egységben összegyűlt az egész nép. Isten Lelke az egység Lelke (33–35).
Az Úr Lelke megerősítő jeleket is adott Gedeonnak (36–40). Isten Lelke, a megelevenített hithez kéretlenül is ad jeleket. Isten Lelke nélkül jeleket kérünk először, és majd akkor hiszünk, ha látjuk a jeleket, de soha nem elég a bizonyító jelekből. Isten Lelke által pedig az Úrra hagyatkozó hitünk kapja a jeleket. Gedeon jelkérése két dologra tanít bennünket. Egyrészt, Isten Lelke által vezérelve, döntő helyzetekben – azokban, ahová Ő küldött bennünket –, könyörögve kérhetjük az Úrtól a megerősítő jeleket. Másrészt, soha ne felejtsük el, hogy a végső jel, „Jónás próféta jele”, a feltámadott Jézus Krisztus megváltó kegyelme, már a miénk! (Máté 16,4)
Könyörögjünk Szentlélekért! Az egyház csak akkor egyház, ha szüntelenül könyörög a Lélekért, hogy az töltse be szolgálatát. Szentlélek nélkül nincs egység, pont abban az értelemben nincs egység, ahogy azt ma megtapasztaljuk, egyházban és világban egyaránt, mert nincs olyan ügy, nincs olyan ember, akinek manapság egységes tisztelete lenne; mindenki összevissza és felelőtlenül – önmagát a legokosabbnak tartva, a másikat meg lenézve – „kotyog” bele mindenbe. Ha belegondolunk, halálosan „Lélektelen” állapot ez. Könyörögjünk Lélekért, abban az értelemben is, hogy szolgálatunkat jelek, csodák, gyógyulások kísérjék. Rudolf Bohren teológiája hangsúlyozta ezt legutóbb. Olyan hatástalan, olyan „Lélek nélküli”, olyan erőtlen a szolgálatunk, mint minden más olyan hatástalan manapság, pedig tökéletesen profik a módszerek. Jöjj, Szentlélek!