Veszedelmes a magabiztosság. Benjámin törzse a harmadik ütközetnek, két győzelem után, nagy magabiztossággal vágott neki. Először úgy tűnt, hogy ezt is győzelemre viszik (32). Nem is hiányzott a magabiztosság a benjámini seregből. A magabiztosság azonban nem kedves az Úr előtt, mert a magabiztos ember, ha emlegeti is az Urat, valójában nem az Úrban, hanem önmagában bízik. Benjámin törzse nem is tudta, milyen veszedelem szakadt rájuk (34–35).
A magabiztosság csúcsáról veszedelmeset lehet zuhanni. A harmadik ütközetre nagyobb körültekintéssel készült Izráel. Seregüket két részre osztották, az egyik támadt Gibeától északnyugatra, a Bételbe vezető úton, a másik pedig lesben állt Gibeától délnyugatra. Az északnyugatra elhelyezkedett csapat futást színlelt, és elszakította Benjámin Gibeát védő seregét a várostól. Ezalatt a délnyugatra álló sereg elfoglalta a várost és felgyújtotta azt. Benjámin serege két tűz közé került és megsemmisült, Gibea és a többi benjámini város teljesen elpusztult. Benjámin törzse huszonhatezer kardforgató harcosából (20,15) huszonötezer esett el azon a napon (46). Négyszáz az előző napon eshetett el, mert a leírás szerint csak hatszázan maradtak Benjámin seregéből (47). Ezek elmenekültek egy hozzáférhetetlen kősziklára, a Bételtől keletre elterülő „Rimmón” kősziklás hegyére. Ezeket nem üldözték tovább, hanem előbb a városokat pusztították el, lakosaikkal együtt. Mi lesz a megmaradt hatszáz emberrel, társaik nélkül?
Bizony, nem árt tudni, hogy ez a világ veszedelmes hely. Itt soha nem bízhatjuk el magunkat, hanem minden napunkat csakis az Úr megtartó kegyelmére hagyatkozva, leborulva, alázattal kezdhetjük el. Ez a leborulás azonban bizonyosságot ajándékoz nekünk, miszerint bármi történik velünk, nem a pusztító veszedelem, hanem a veszedelem feletti végső győzelem a miénk, a feltámadott Úrban! Urunk, őrizz meg a bizonyosságban, ha veszedelem szakad ránk, mert ebben a világban minden megtörténhet, a legnagyobb veszedelem is ránk szakadhat; a „nagy fentről” hirtelen zuhanhatunk lefelé, mint Benjámin törzse. Nem is beszélve arról a rettenetről, amit itt olvasunk: Isten népe egymást irtja, tizenegy törzs összefogott egy törzs ellen, hogy teljesen megsemmisítsék azt, mert ők emberi erővel akarták a gonoszt is kitakarítani maguk közül (20,13). Igaz, hogy az Úr megítélte Benjámin törzsét, Gibea bűne miatt, ezért mért az Úr nagy vereséget Benjaminra. Ezt vegyük komolyan! De nagy baj az, amikor az Úr ítéletébe határtalan emberi indulat vegyül. Az már a gonosztól van. Ítéletes az is, ha ezt a kettőt összemossuk.
A gonoszt és a gonosz veszedelmet az Úr győzheti le, le is győzte! Az Úrban bízz, ne a másik ellen fordulj, ne légy elbizakodott, de legyen bizonyosságod! Amikor rád szakad a veszedelem, amikor bekerítenek, üldöznek, tipornak, halálra hajtanak (43) – akár olyan posztmodern módon, hogy lélegzetet sem hagynak venni, annyi a feladat, nincs pihenés, és sohasem jó senkinek semmi –, akkor menekülj a mi Kősziklánkhoz, maradj ott, pihenj meg. Egyelőre ott pihenni kell, egy ideig buzgólkodni sem szabad (47).