Jézus mindig segítő szeretettel viszonyult a betegekhez. Aki volt már beteg, az tudja, hogy ez mit jelent, amikor az ember elesett állapotban van. Jézus segítő szeretete azonban, isteni hatalma által, gyógyulást is adott a különféle betegségben szenvedőknek. A betegségről azt írja az evangélium, hogy aki beteg, az sínylődik (34). Márpedig az emberi élet alapvetően beteg, megkötözött, megszállott. Az emberi élet legnagyobb baja, hogy az élő Isten életet ajándékozó hatalma helyett idegen hatalmak vetik fogságba az embert. Márk ezért nevezi a betegek egy részét megszállottaknak (32). Ezzel a testi és a lelki eredetű betegségeket is megkülönbözteti egymástól az evangélium, miközben azt is hangsúlyozza, hogy valójában minden betegség gyökere az örök, élő Isten uralmának hiánya az életünkben, ezért ezerféleképpen sínylődünk (32–34).
Jézus azonban nem egy csodadoktor: gyógyításai csak jelek, és sokkal többre mutatnak. Jézus azért jött, hogy hirdesse az Isten Igéjét; azt az evangéliumot, amely megváltó halálának keresztjén és a húsvéti üres sírnál lesz nyilvánvalóvá (38). Jézus azért jött, hogy a megváltás evangéliumát hirdesse és egyben elhozza azt nekünk; mindenkinek, mindenhová (38–39). Ennél nagyobb csoda nincs. Ehhez képest az e-világi gyógyulás csak időleges könyörület, kegyelmi idő, hogy tényleg elkezdjük keresni az Urat (37); nem, mint látványosságot, hanem mint életünknek egyetlen megoldását. Hiszen ebben a világban előbb-utóbb megbetegszünk, meghalunk – „elrendelt dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsidókhoz írt levél 9,27) –, de Jézus Krisztusban örök életünk, üdvösségünk van; a számadás tekintetében irgalmat nyertünk. Ez az igazi gyógyulás. Keresse mindenki az Urat!
Jézus elvonult imádkozni, kimenekült a tömegeket mozgató látványosságból (35). Jézus értünk könyörög, sokféleképpen betegekért és megszállottakért, hogy belássuk végre, a látványosság minden fajtája kirakatba való, ideiglenes tünemény – a látványos keresztyénség is –, nekünk pedig örök megoldásra van szükségünk: pont arra, amit Ő hozott el nekünk. Mindenki keresi a megoldást, de amíg Jézust is a látványosság csodálatos eszközeként keressük, saját magunk számára, addig valójában betegek és megszállottak maradunk (37). Áldott legyen az Úr, hogy Ő keresett és megtalált minket, életünket megváltotta, ezért – akár betegen is – gyógyultak vagyunk.