Hallgatom Balázs Fecó egyik dalát. Középiskolás koromban ott örvendeztünk a Korál együttes koncertjein. Szép idők voltak azok. Közben a művész külön szólóalbumokat is megjelentetett, egészen lírai, érzékeny dalokkal. Az egyik dalára lettem figyelmes a napokban. Szövege így hangzik: „Ez itt már nem értelmezhető. / Ez itt már most nem felfogható. / Ha megtörténhet ilyen itt, többé semmi nem segít. / Ez a Bolygó most már elhagyható. / Most már nem csak gyáva, már gonosz is. / És elvadult sötét. / Nincs több kérdés, amit feltennék. / Már csak egyetlen szorít: Miért? / Hittük, hogy minden változó, / jöhet majd egy változás, ami jó. / Hol veszett el nem tudom. / Nézőtéren? Színpadon? / Vége. Nincs több illúzió…” Nem tudom, mi gyötörhette meg a művészt, a dal címe is rejtélyes, nem ad utalást sem erre nézve. Ugyanakkor mégis érthetjük, miről énekel.
Olvasva Zofóniás próféta könyvét, az első fejezet alapján akár azt a közhelyesnek tűnő, de mégis valós diagnózist is kimondhatnánk, hogy nem sokat változott a világ körülöttünk kétezer-hatszáz év óta. Nagy volt a hitetlenség, amikor Jósiás, Júda királya, szinte gyerekként uralkodni kezdett (Kr. e. 641–609), és akinek idején szólt Zofóniás (1–6). A próféta ezt a hitetlenséget részletezi, majd így foglalja össze: „… elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele” (6), nem számolnak az Úrral, hiszen szerintük nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat, nincs is… (12) Teljes volt a hitetlenség, beleértve a sokféle vallásos, lelki, spirituális gondolatot, babonaságot is (9), amelyeknek semmi köze nem volt az egyetlen, élő, teremtő, megtartó Isten tiszteletéhez. Ezt a hitetlenséget csak fokozta a kétlelkűség, amikor valaki az Úrnak is, meg másoknak is akart szolgálni (5), pedig senki nem szolgálhat két úrnak (Máté 6,24). A hitetlenség nyomán teljes volt a káosz, hiszen ahol az élő Istent elhagyják, ott a gonosz tombol, mindig más-más köntösben, erőszakkal, csalással, durvasággal, egymás életének megkeserítésével.
Ez a káosz már annak az ítéletnek a része, amely Isten jogos büntetése, és amelyről rettenetes képeket tár elénk Zofóniás (14–18): Isten elsöpri az embert a föld színéről, vele együtt minden hitetlenséget, bűnt, botrányt (2–3; 18). Nagy összeomlásról ír a próféta (10), amely hamarosan bekövetkezik, mint az Úr ítéletes napja (14), és sem ezüst, sem arany nem mentheti meg az embert (18), sem a késői rémült kiáltás (17), mert akkor a hős is kisegérré lesz (14). Egyedül a megtérés segít rajtunk, ha az Úrhoz fordulva, kegyelméért könyörgünk mindnyájan, és hozzáigazodunk végre az Ő üdvözítő rendjéhez. Jézus Krisztusban az ítélet megtartó kegyelemmé formálódott, az Úr napja a feltámadás, az örök és új élet napjává lett, bűnbocsánatunkkal együtt. Balázs Fecó dalára utalva: jöhet változás, ami jó, de csakis az Úrtól! Más esélyünk nincs. Csend legyen tehát az Úr előtt (7), megtérés, leborulás, bűnbánat, hogy lehessen felemeltetés!
Isten Jósiás királyt használta eszközül, hogy megtérésre vezesse Isten népét, és megtisztítsa őket sokféle hitetlen eltévelyedéstől. Jósiás szolgálatát Zofóniás próféta készítette elő. Megtérve, megújulva lehet Isten népe ma is az Úr kegyelmének és üdvözítő rendjének követe.