Jézus tanítványai vagyunk. Mit jelent tanítványnak lenni? E gazdag igeszakasz első versére, a hetedik versre figyelve, válaszolunk most erre a kérdésre
Jézus magához hívja, elhívja tanítványait (7). Akiket Jézus kiválasztott, azokat életük egy pontján megszólítja, magához hívja, elhívja az Úr. Jézus tanítványai kiválasztottak és elhívottak. Mi Jézus Krisztus közelében vagyunk, Őnála, Őbenne vagyunk, az Ő megváltó szeretetében, védelmében, ahonnan senki nem ragadhat ki bennünket.
Jézus ezzel az üdvözítő védelemmel, üdvbizonyossággal küldi szolgálatba kiválasztott és elhívott tanítványait (7). Az elhívás küldetést jelent, vagyis az elhívott mindig kilép a megszokott köreiből mások felé, de bizonyossággal teheti ezt. Így nem a tanítványra hatnak, hanem a tanítvány által maga Jézus Krisztus hat, cselekszik, Isten országának erejével.
Ez az erő pedig, még ha beszéd is, ha bizonyságtétel is, akkor is Isten cselekvése, amely által Isten hatalma érvényesül a tisztátalan lelkek felett (7). Ez a hatalom ma is jelenlévő, működő isteni hatalom. Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben! (1Korinthus 4,20) Nem test és lélek ellen harcolunk mi (Efezus 6,12), hanem a gonosz és serege ellen. Nem emberek ellen küzdünk, nem emberekre haragszunk, hanem a gonosz feletti végső, krisztusi győzelem lesz látható szolgálatunkban. Ezért soha nem keseredhetünk meg.
Ugyanakkor a küldetés nem magánügy, hanem közösségi ügy, a gyülekezet, az egyház ügye. Ezért küldi ki Jézus kettesével a tanítványokat (7). Ez a párosítás a Jézusról való tanúskodás alapvető módja, amely valójában azt jelenti, hogy ahol ketten elindulnak az Úr nevében, ott Ő velük van (Máté 18,20), és megáldja küldetésüket, így már nem is ketten vannak, hanem valójában hárman.
Ez a párosítás nemcsak a tanú védelmét, egymás egységben való támogatását jelentette, hanem a tanúskodás hitelességét is. A küldetés soha nem magánügy, mert a küldött Jézus Krisztus hatalmában részesedik, amely által beszédét, cselekvését Isten hatalmának jelei kísérik, amelyek a végső, halál és gonosz feletti győzelemre mutatnak. Ez a hatalom konkrét győzelem a romboló, démoni erők felett.
Az Úrról való tanúskodás ma is ördögűzés, ahogy ezt Rudolf Bohren hangsúlyozza, Léleknek és erőnek megmutatása (1Korinthus 2,4).
Jó tudni, hogy küldetésünk eredményessége nem rajtunk múlik, hanem az Úr hatalmán, aki a mai napig munkálkodik (János 5,17).