A kegyesség hasznos, ha ott van benne a jelen és jövendő élet ígérete (8), ha az élő Isten ígéretében reménykedik, és minden megnyilvánulásában ezt a reménységet hangsúlyozza, ha azért fáradozik és küzd, hogy másokat is az üdvösség reménységére hangoljon általa az Isten (10). A kegyesség beszéde akkor lesz igaz és teljes elfogadásra méltó, ha megérkezik Jézus Krisztus megoldást, megváltást adó, az emberi életet átformáló örömhíréhez (9). A kegyesség hit és e hittel megragadott igaz tanítás, amely persze mindent megvizsgál, eszerint dönt, int; de az igaz tanítás mégis az élet és reménység Istenébe vetett hitből fakad (6). Isten Igéje is azért szólal meg, hogy azokból vigasztalást nyerve reménykedjünk (Róma 15,4).
Érdemes a fentiek alapján önvizsgálatot tartanunk: milyen a kegyességünk? Ott van-e abban a jelen és a jövendő világ, Jézus Krisztusban kinyilvánított, üdvösséges ígérete? Kegyességünk, a Megváltóba vetett hittel megragadott tanításunk reménységet ad-e, akkor is, amikor prófétai bátorsággal intenie kell? Az apostol rámutat arra, hogy amennyiben kegyességünk nem ilyen, akkor az öncélú, sok esetben a kijelentés eredeti, krisztusi szándékához hűtlen, gyakran embertelen, amely nem töltheti be küldetését; és csak teherré, érthetetlen és értelmezhetetlen üzenetté lesz a ma embere számára, mint akkoriban ilyenek voltak azok a szentségtelen mondák, okoskodások, mindenféle kevert vallási és szellemi irányzatok, amelyekkel az akkori világ is tele volt, mindegyik magának akarván követőket, „elszánt katonákat” toborozni (7).
A Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó kegyesség és tanítás hasznos, áldott, és sokakat reménységre hangol ott, ahol Isten Lelke, az Ő jótetszése szerint munkál. Ezért nagy a kegyesség haszna, a Jézus Krisztusban, a rendszeres napi kegyességé is, Igével és imádsággal, valamint ebből fakadóan, a kegyes élet, amely nem sanyargatja a testet, de adott helyzetben megregulázza azt, hogy saját maga alkalmatlanná ne váljon a szolgálatra (1Korinthus 9,27), és át ne lépjen Istennek nem kedves határokat (8).
Bizony, naponta el kell kérni, életünkben, szolgálatunkban, igehirdetésünkben, hogy kegyességünk krisztusi reménységre hasznos legyen!