Jézus Krisztus egyértelmű kijelentést tesz a házassággal kapcsolatban. Ő az események Ura; akivel összeköttetett az életem, az örök hűségre kötelez (9).
Amikor Mózes válólevélről rendelkezett, akkor ezzel, Isten szerető rendjének törvénye, az elbocsátott asszonyt védte egy férfijogú társadalomban (5Mózes 24,1), de nem mondott igent a válásra (1–4). A válás gyarlóságunk, szívünk keménysége miatt van, a bűn miatt (5), de Isten eredeti gondolata az, hogy egy férfi és egy nő egy testté lesz (6–7; 1Mózes 1,27; 1Mózes 2,24). Nem lehet „lecserélni” a másikat, mert örök nyomot hagyunk egymásban (5–12). Jézus még a paráznaság esetét sem engedte meg, mint válóokot, mert ez a kitétel – „aki elbocsátja a feleségét, paráznaság esetét kivéve…” – a korai kéziratokban nem szerepel (Máté 19,9).
Ugyanakkor éppen ez az a terület, ahol a leginkább sebezhetőek vagyunk; itt mutatkozik meg leginkább az ember bűne és nyomorúsága, valamint az evangélium örömhíre, miszerint kegyelem alatt vagyunk. Mennyi kísértés, mennyi gyarló gondolat terhel bennünket! Mennyi megromlott házasság gyötrődik ezen a világon, ha kifelé hordozza is a látszatot. Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! A házasságot az Úrtól kell elkérni, az Úrban kell megkötni, és az Úrtól kell elkérni a kegyelmet, nagy alázattal, annak megújulásához.
Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Korinthus 10,12) Áldott legyen az Isten, hogy kegyelemből van üdvösségünk (Efezus 2,8), de ez szív szerint is késszé, és hajlandóvá tesz arra, hogy az Úrnak éljünk. Vedd észre házastársadban azt a világon egyetlenegyet, akit minden tekintetben rád bízott az Úr, örülj neki, lásd szépnek, szeresd, értékeld, vigyázz rá, hordoz el hűségben! Tedd ezt egy olyan világban, ahol már minden bástyát szétbombáztak, mert a házassági hűség hitvallás. Itt van a leginkább szükségünk az Úr megtartó kegyelmére.