– Tudod mit szeretnék kapni a névnapomra?
– Nem.
– Egy nyomógombos telefont. Nem teljesen butát, olyat, amin azért van 4G, hogy tudjunk messengerezni.
– Nocsak!
– Tíz éve másként teltek a napjaim. Nem jó az, ami most van.
– Mi akasztott ki?
– Megnéztem mennyi a képernyő időm. Nem mondom meg.
– Ez nagyon bátor dolog volt! Szerintem a legtöbb ember nem akarja tudni, hogy mennyit telefonozik egy nap.
– Akkor kapok nyomógombost?
– Persze. Támogatom az elhatározásodat. Örülök neki! Ha emlékszel, tartottam pár kiselőadást erről.
– Jól van, ne gyere ezzel a nem megmondtam szöveggel, ez nem jó!
– Oké.
– Nektek más volt a fiatalkorotok. Szerintem te attól is vagy ilyen, hogy szinte soha nem szorongsz, meg hogy ha lefekszel, két perc alatt el is alszol.
– Hát, az lehet a kicsit magasabb melatonin szinttől is, de más volt, az igaz. Sokat voltam hármasban a csenddel meg a semmivel. Aztán néha olyasmiket is meghallottam, amiket csak nagy csendben lehet. Meg eszembe jutott egy csomó minden, amikor unni kezdtem a semmit.
– Amúgy nem csak a képernyő idő miatt.
– Hanem?
– Odatol az arcomba egy csomó olyan témát, ami alapból eszembe se jutna, de mert rendszeresen elém kerül, foglalkoztatni kezd. Mintha mindig, amikor elindulnék a spejzba lekvárért vagy paradicsomért, közben öten ordítanának a fülembe, hogy atomháború, hirtelen szívhalál, újabb világjárvány, pedofília, rettenetes baleset!! Szerintem ez manipuláció.
– Jaja! Ők akarják megenni a lekvárt.
– Meg a paradicsomot.
– Meg mindent.
– Van, amivel kapcsolatban meg úgy keltenek az emberekben mondjuk szimpátiát, hogy hozzákapcsolnak egy olyan dolgot, amit szinte mindenki nagyon jónak tart: szeretet, béke, hűség, szabadság, ilyesmik. De ugyanígy ellenszenvet is ki tudnak alakítani az emberekben, ha utált vagy megvetett dolgokat kapcsolnak valamihez hozzá, mint amilyen a gyűlölet, a háború, a becstelenség, az árulás vagy a leuraltság.
– Ez így igaz! Okos vagy. Az emberek többsége sajnos szereti megspórolni a saját megélések, tapasztalatok, töprengések útján kialakított véleményalkotásra fordított energiát, így ez a dolog, amiről beszélsz, prímán működik.
– Hát nekem ne működjön!
– Helyes!
– Gondoltam, hogy tetszeni fog. Szerinted az ördög eszköze, nem? Mondtál már ilyet! Ez a majdnem elég dolog, vagy mi.
– Nagyrészt az övé. 777 helyett 666. Majdnem elég. Átmenetileg elég. Majdnem olyan, mintha. Írogatsz valakivel, lesed, hogy mikor ír, skubizod az emojikat, keresed a sorok között a többlettartalmat, szórakozol vele, hogy mikor válaszolsz, megharagszol, örülsz, érzelmeket élsz át anélkül, hogy belenéznél egy élő ember szemébe. És! És ami a legszörnyűbb, hogy megszokod. Rááll az agyad a pályára! És amikor ott van az élő ember, akkor is a telefonon bejövő ingerek érdekelnek jobban.
– Ez tényleg borzasztó. És még azt se mondhatjuk rá, hogy disztópikus.
– Ja. Mert ez van.
– És ha ki akarsz belőle jönni, ahhoz baromi nagy önfegyelemre, önkontrollra, erőre van szükséged.
– Tudod én mit gondolok?
– Most nem.
– Hogy az az igazi erő, amikor nem jössz ki belőle, hanem megtanulod használni az ellened fordított fegyvert.
– Mint amikor írsz?
– Például. Amikor Jézus az övéiért imádkozott, többek között ezt mondta: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.* Mi tesszük a dolgunk, Isten pedig vigyáz ránk.
– Szerintem nem a magasabb melatonin szinttől nem szorongsz, hanem ezektől, amikkel tele van a fejed!
– Kösz! És ez ráadásul ingyen van. Ingyen, kegyelemből!
– Anyaaa! Most manipulálsz! Az e cigim se olyan drága!
– No comment. Fürdünk?
*János ev. 17:15.
