Sodomában és Gomorrában olyan mértékben eluralkodott a bűn, hogy Isten úgy döntött, elpusztítja ezeket a városokat. Amikor Isten beszélt Ábrahámnak erről a döntéséről, Ábrahám alkudozni kezdett Istennel, mondván, hogy ha ennyi vagy annyi igaz ember van ezekben a városokban, akkor azért inkább mégse érje őket pusztulás. Ötvennél kezdte Ábrahám az alkut, aztán egészen tízig lement. Isten beleegyezett. „Nem pusztítom el a tízért.” – mondta Isten, ahogy Mózes I. könyvében le van írva a történet a 18. rész 20. versével kezdődően.
Aztán nem volt tíz igaz se. Lótot, Ábrahám unokaöccsét, és a családját úgy menekítették ki Isten angyalai Sodomából, még a pusztulás előtt.
Több szálon el lehet indulni a történet alapján. A sodomaiak bűnén, az ítélet elkerülhetetlenségén, Lót vejeinek hitetlenségén, feleségének engedetlenségén … Engem az alku ragadott meg. Az, ahogy Ábrahám nem akart beletörődni a pusztulás elkerülhetetlenségébe, és az, ahogy Isten belement az alkuba.
Azt látom a körülöttünk lévő világban, hogy ahogy egyre nagyobb a káosz, úgy egyre több a mocskolódás, a vádaskodás, egyre többeken eluralkodik a vádlás, az ítélkezés lelkülete. Van, ahol már lőnek, robbantanak, bombáznak, és van, ahol még csak szóban vagy gondolatban koncolnak, akasztanak, állítanak falhoz, vagy üldöznek el – az igazság nevében. A megdöbbentő az, hogy művelt, finom gondolkodásúnak hitt, sőt olykor templomba járó emberek is. Az igazságuk nevében.
Ábrahám nem tartotta jónak, vagy akár csak elfogadhatónak azt, ahogyan Sodomában és Gomorrában éltek az emberek. Nem tartotta jónak vagy elfogadhatónak a bűnt. De amikor megtudta, hogy el fognak pusztulni, elkezdett értük küzdeni. Az igazakra hivatkozott, de valamennyiük megmenekülését munkálta ezzel.
Hol vagyunk mi a káoszban?
Mondjuk az igazunkat? Vádolunk? Ítéletet követelünk? Vádoljuk, aki vádol? …
Vagy tudunk elsősorban Isten gyermekei lenni? Tudod, ahogy Jézus mondta a Hegyi beszédben: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Máté 5:44-45.)
Aztán Sodoma és Gomora elpusztult. Még tíz igaz se volt. De Lót és a lányai megmenekültek.
Megküzdünk-e mi azért a néhányért, aki hagyja magát megmenteni? Csak kérdezem. Csak mert ebben a káoszban ez volna most a feladatunk. Mint Isten gyermekeinek. Nem, nem csak a lelkészeknek! Hanem mindannyiunknak, akik az Övéi vagyunk!
