Az idei adventre is díszbe öltözött kicsi városkánk – szerény lehetőségeihez mérten. Kikerültek a lámpaoszlopokra, főbb épületekre, az akácfasorra a már ismerős, évenként megjelenő fénydekorációk – égősorok, kisebb csillagok, angyalkák. A korán érkező sötétben barátságosabb ettől a település központja, akkor is, ha nálunk nincs hatalmas díszkivilágítás.
Ebben az évben azonban két nagy fénylő angyalalak is megjelent, a néhány éve kialakított körforgalom közepén állnak, ragyogó ruhában, fényes trombitákkal hirdetik a karácsonyi örömhírt. Feltűnőek és szépek. Megragadják az ember tekintetét, szikrázóan méltóságteljesek, mégsem giccsesek. Ragyogásuk nem túlzás. Mert karácsonyi angyalok.
A Szentírásban többször is találkozhatunk angyalokkal, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Nem túl sűrűn fordulnak elő, de ott vannak mindig, amikor Isten üzenetét kell továbbadniuk a kiválasztott embereknek.
Megjelentek az ősatyáknak, Mózesnek és Józsuénak, Bálámnak és a szamarának, Gedeonnak és Sámson szüleinek, Illésnek és más prófétáknak. Nevükhöz híven (héber és görög jelentése is: hírnök, követ, küldött, hírvivő) többnyire Isten üzenetét hozzák az embernek, biztatnak, utat mutatnak, intenek-figyelmeztetnek, de van, hogy ítéletet hajtanak végre, vagy éppen harcolnak az Úr népe védelmében.
Jézus is beszél róluk időnként, mint az Atya akaratának végrehajtóiról, és látjuk őket megjelenni az apostolok életében is az ősegyház első küzdelmei közepette, legvégül pedig a Jelenések könyvében.
De a legsűrűbben és legnépesebben bizony Jézus születése idején jönnek-mennek, köszöntenek, üzenetet hoznak – néha négyszemközt, halk szóval, mint Gábriel Zakariásnak és később Máriának, néha harsogó égzengéssel, mint az angyali seregek a pásztoroknak. Igen, karácsony idején a legfényesebb és legörömtelibb a szavuk, sőt ekkor halljuk róluk, hogy énekelnek!
A mi református hitünkben és kegyességünkben jóval szűkösebb a helyük, mint például a katolikusoknál, vagy épp a muszlimoknál, egyéb hitvilágokról nem is szólva. Mi „kálvinisták” annál jóval józanabbak és puritánabbak (?) vagyunk, hogy ilyen megfoghatatlan lényekről túl sok szót ejtsünk.
Én mégis örömmel gyönyörködöm most a mi adventi fényes angyalainkban, és engedem, hogy emlékeztessenek arra a szolgálatra, melyet Istennek végeznek.
Hogy ilyen értelemben bárki lehet angyal, ha Isten akaratának engedve, az Őbenne való örömtől átfényesedve indul meg, lép oda, szólít meg egy másik embert. Akár szavakkal, akár tettekkel!
Ha át tudja adni, halk figyelmességgel, vagy éppen hangos vígsággal az örömhírt: Az Atya szeret minket és elküldte értünk a földre Egyszülött Fiát. A homályba, a halál árnyékának völgyébe, a bűn sötétségébe beleragyog a Gyermek szentsége és tisztasága. Beleragyog az ígéret, hogy Ő ennek a világnak a Megszabadítója és Királya.
