A neves humorista/forgatókönyvíró a monogám kapcsolat mellett teszi le az esküt. Majd exkuzálja magát a vele szemben ülő neves színész előtt, aki a nyitott házasság szószólója: nincs azzal semmi baj, ha nektek így jó – mondja.
Elgondolkodtat ez a megkövetelt téves elfogadás. Nem csupán a személyét, hanem a tőlem szöges ellentétben lévő igazságát is el kell fogadnom.
Pedig nem lehet két igazság.
Ez ránk, keresztyénekre még inkább igaz. Az nem szeretet, ha a rosszra azt mondom, hogy jó. Sem magamnak, sem másnak. Az igaz út Krisztus, vagy amit akartok…?
Vízkereszt napja van. A hagyomány szerint ez az ünnep vége, kezdődhet a mulatság. Mintha bizony a visszafogottság, az ünnep méltósága lett volna jellemző idáig. Korunk egyik rákfenéje, hogy az ünnepet is mulatságnak éljük meg. Mert a „vagy amit akartok” elv megengedi, megköveteli.
Vízkereszt napja van. Jézus megkeresztelkedésére emlékezünk. Ez nem az ünnep vége.
Jézus megkeresztelkedésében ott látjuk Keresztelő Jánost. János nem a saját akaratát teljesítette. Így élte életét és így engedett Jézusnak is. A bűnös oldja fel a bűntelent? „Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk” – mondja Jézus, és János enged.
Ha hinned kell valamiben, kezdd magaddal – szól a motivációs maszlag, ami táptalaja a „vagy amit akartok” tévútra vezető önimádatnak. Magamban hiszek, a magam útját járom.
János Jézusban hitt, az Ő útját járta, az Ő igazságát szolgálta. Már azelőtt, hogy találkozott volna Ővele.
Az Ő szeretetét képviselte akkor is, amikor nyíltan elmondta a rosszról, hogy rossz.
Vízkereszt napja van. János példája azt kérdezi, kész vagyok akkor is engedelmeskedni Krisztusnak, ha nem értem? Hogy nem az az igaz, amit én akarok, hanem az, amit Ő? Ha elfogadtam, akkor tudok-e aszerint cselekedni és kiállni mellette? Hogy tudok-e úgy szeretni mást, hogy nem a hamisat erősítem benne, hanem az igazat, akkor is, ha az nehéz, ha szembe megy az uralkodó elvárásokkal?
„Vagy amit akartok” vagy „Legyen meg a Te akaratod”? Nem mindegy. Az első az balga önimádat, a másik az igaz út. Az első az ünnep vége, a másik az örök ünnep.
