Milyen egyszerűnek tűnő kérdés, de ha belegondolunk és kicsit kibontjuk, nem is biztos, hogy tudjuk rá a feleletet. De nem is elvárható, hogy lássunk minden összefüggést, hiszen az egész életünk a befolyásolásról szól. Természetesen ezek a befolyásolások lehetnek pozitív hatással is az életünkre, csak akkor és ott esetleg nem mindig úgy éltük meg. Nem éppen felemelő érzésként maradt meg a gyerekkoromból egy-egy nadrág porolás, főleg, hogy a nadrágban én is benne voltam. Így utólag a szülői ráhatások nagyon is érthetőek, mert az eldurvult játékban olykor játszópajtásaink túlélése volt a tét. Az „indiánok” és a „kovbojok” nem lehettek barátok és a „préri” nem maradhatott gazdátlan. Volt is minden: kéz- és koponyatöréstől majdnem szemkilövésig. Összességében mozgalmas gyerekkorunk volt, mely igényelte a szülői szigort és a mogyorófa vessző használatát. De ilyen, mára már pozitív előjelű befolyásolás volt egy-egy rossz jegy is az iskolában, amellyel szankcionálták a nebulókat. Mert nehéz volt ugyan választani a tankönyv és a focilabda között, de amikor lelki szemeink előtt megjelent a mogyorófa pálca, sokkal könnyebben ment a döntés.
Azonban nem csak a jó irányba és a mi érdekünkben igyekeznek noszogatni bennünket. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a negatív irányú befolyásolás szinte az egész életünket áthatja. Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk ezzel a fajta próbálkozással, de sokszor úgy történik, hogy észre sem vesszük. Ha rákeresünk valamire a neten, akkor a motorikus rendszer azonnal a témához kapcsolódó hirdetésekkel kezd bombázni bennünket. Ha elmegyünk egy önkiszolgáló boltba, a termékek tudatosan úgy vannak kirakva, hogy a vevő ne tudja kikerülni azokat az árukat, amikre igazából nincs is szüksége. Hiába csak kenyérért, felvágottért és tejért akart beugrani, ezért neki az egész boltot be kell járni. Természetesen befolyásolnak bennünket a bolti akciókra felhívó reklámújságok is. A kereskedelemnek az a lényege, hogy olcsón kell venni és drágán eladni, ugyanis ebből lesz a profit. A reklámújság pénzbe kerül ugyan, de ha valaki halat akar fogni, akkor a horogra csalit is kell tenni. A feltüntetett akciók pont ezt a célt szolgálják. Vagy például az egészségünk megőrzésére, helyreállítására egész iparszerű rendszerek épülnek ki. A neten minden nyavalyára találhatunk holtbiztos gyógyszert 9.999 Ft-ért, amikért akár Nobel-díjat is kaphatna a feltaláló, ha valóban igaz lenne, amit állítanak ezekről a termékről. De a beteg mégis megveszi, mert hinni akar a csodában.
De az sem nagy baj, ha az eladandó portékára nincsen különösebb kereslet, mert azért van a marketinges csapat, hogy egy-két meetingen kitalálja és kidolgozza az eladási stratégiát. Jó reklámszöveg, klipp és egyéb más eszköz bevetésével a fél világ képes rongyokban járni a tisztességes öltözék árának akár négyszereséért. Nem baj, ha viselőjének kint van a dereka vagy a térde a nadrágból, topból, dzsekiből a téli hidegben, de mindenki azt hordja, mert ez a menő.
A világgazdaságban is találkozunk befolyásolási kísérletekkel. Ott vannak pl. a szankciók, amikor erőfölénnyel élve nagyhatalmak, érdekcsoportok más országokat, közösségeket igyekeznek valamilyen irányba kényszeríteni. Általában ez nagyon rosszul szokott végződni, ha nincsen meg az ehhez szükséges erőfölény, potenciál. A szankcionált országok pedig kapnak egy nagy lökést, hogy fejlesszék a saját iparukat és minél több területen behozzák a lemaradásukat.
Grigorij Yakovlevich Perelman korunk egy orosz matematikai zsenije, aki megoldotta a világ egyik legösszetettebb problémáját. A Clay Matematikai Intézet 1 millió dolláros díjat ítélt neki az un. Poincaré-sejtés megoldásáért, de Perelman elutasította a kitüntetést. Az mondta magyarázatként: „Ha helyes a megoldásom, nincs szükségem más elismerésre.” Perelman lemondott méltó helyéről a modern tudományos világban, mégis a világ egyik legfontosabb matematikusaként van számon tartva. Az ő elhíresült mondata az is, hogy: „Nem lehet mindent megvenni.” Ezen érdemes elgondolkodni, mert a ma embere nem így, hanem pontosan fordítva látja a világot.
A marketing és az igények és vágyak nem minden érdek nélküli felébresztése egyidős az emberiséggel. Milyen széppé és kívánatossá vált az a tiltott gyümölcs az Édenben a kígyó marketing szövegével megfejelve! Nem csoda, hogy Éva nem is tudott ellenállni neki. Ugyanerről a rossz irányba történő antikrisztusi befolyásolási politikáról olvashatunk a Jelenések könyvében is: „Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. (Jel. 13:13-18)
Nos, akkor most merre is van az arra? Milyen választ tudunk erre adni? Lehet nagyon nagyratörően is megnyilvánulni, mint ahogy például egy győri, talán kozmetikai szalon udvarán láttam erre példát. Egy útbaigazító táblára lettem figyelmes. A jobbra mutató két nyílon feliratként a Róma és az Amalfi megnevezés állt, míg a balra mutatón meg egy „P” volt a vendégeknek. Elsőre talán nevetségesnek tűnik a kiírás, de mégis mennyire beszédes. Manapság az emberek szeretnek nagyokat mondani, melyek jól hangzanak és figyelemfelkeltőek, mert sokan erre harapnak. Az már egy másik dolog, hogy valójában mi van egy-egy hangzatos kijelentés mögött. Nagyrészt rajtunk múlik, hogy mit hiszünk el, mennyire hagyjuk elcsábítani magunkat. Annyi hatás ér bennünket, annyi mindenben lehet hinni, annyi mindent lehet remélni. De nagyon nem mindegy, hogy kiben, miben hiszünk, reménykedünk, milyen befolyásnak engedünk. Vajon ki tudjuk-e mondani, kimondhatjuk-e azt, amit Pál mond: „Tudom kinek hittem.”
