Amolyan banki ügyintézésnek indult, amilyenre csak nagy ritkán veszem rá magam, de valami más lett belőle, miközben intéződtek az ügyek. A kanyartól írom.
-Kalkulálhatunk egy életbiztosítást magasabb biztosítási összegekkel, mint amilyen a jelenleg a folyószámlájához tartozik?
Jogos kérdés. Az életbiztosítás lényege, hogy anyagi támaszt nyújtson egy végtelenül nehéz helyzetben. Elsősorban azoknak, akik anyagilag is rá voltak utalva arra, akitől éppen búcsút kell venniük. Logikus. Ha kötök egy ilyet, azzal gondoskodok arról, aki ma anyagilag tőlem függ. És már kalkuláltunk is. Bármilyen okú halál, legyen mondjuk 6 000 000,-Ft, baleseti halál lehet esetleg … Mint a felvágottas pultnál! – az jutott eszembe. Harminchárom deka, maradhat? Persze, hagyja csak! Mi van velem? Hiszen ez csak egy biztosítás! Mint amilyet az autóra kötök, meg a parókiára, meg a templomra!
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (23.Zsoltár)
Jaj, nem lehetek ilyen korlátolt! A biztosítás az biztosítás, a Biblia meg a Biblia! Ahogy Oliver Cromwell is megmondta: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!”
„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” (139. Zsoltár)
-Van esetleg valami kérdése? Vagy csak elgondolkodott? Mondja nyugodtan!
-Elgondolkodtam. Olyasmik járnak a fejemben, amik inkább már egy mélyebb beszélgetésbe illenek.
Nyitott és tiszta volt a mosolya. Szinte várakozó.
-De tudja mit? Elmondom, hogy min gondolkodom. Azon gondolkodom, hogy az az Isten, aki megőrzött számtalan helyzetben, veszélyben, kihozott egy csomó bajból, mindig gondoskodott rólam és azokról, akikért én gondoskodni akarok, miért ne őrizne meg így, ahogy most vagyok, egészen addig, amíg Ő jónak látja és miért ne gondoskodna rólunk ezután is?
Hupsz! Engem is meglepett. Nem szoktam idegen emberekkel ilyen határátlépő lenni. Éreztem, hogy így elsőre azért ez elég meredek.
-Hűha! Hát ezt most nekem fel kell dolgoznom valahogy! – Leszegte a fejét, majd rövid hallgatás után elővett egy Bibliát az íróasztala fiókjából. – Ezt tegnap adta nekem egy ügyfél. Csak úgy. És most az, amit mondott?! Tudja, mindig szerettem ücsörögni a templomokban. Jó érzés. De ez a kettő így együtt nekem most egy jel! Mit gondol?
-Azt, hogy azok, akik Istennel nincsenek olyan bensőséges kapcsolatban, mint amilyenben lehetnének, mindenképp hátrányosabb helyzetben vannak, mint ahol lehetnének. Isten minden gyermekét hívja. Van, aki csak a bajban kezd rá odafigyelni. De lehet hallgatni a hívására már az elején. Az ilyen finom jeleknél.
Egy pillanatra megállt a levegő.
-Köszönöm! Nagyon hálás vagyok ezért a találkozásért! Ezt a biztosítást akkor most azt hiszem, hogy hagyjuk. Tényleg köszönöm!
Aztán mennie kellett, mert hívta őt egy kollégája.
De ha nem tévedek, egy másfajta „biztosítás” vette kezdetét.
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10.)
