„A legtöbb gyülekezetbe járó ember élete olyan, mint a háromlábú szék. Van külön lelki életük, van külön karrierjük és van külön családi életük. Ha az egyik láb meginog, még mindig marad kettő, amire támaszkodhatnak. A mi (lelkészek) széklábaink azonban gyakran eggyé válnak. Egylábú széken ülünk, ami sokkal több odafigyelést, koncentrációt, energiát igényel. És persze sokkal kimerítőbb.”
Az idézet egy friss könyvből származik. De még mielőtt leleplezném a kötetet, álljon itt még két idézet.
„Kivel tudok beszélni? A gyülekezetből senkivel – mondja egy lelkészfeleség – Nem szeretnék rossz fényt vetni sem a páromra, sem a gyülekezetre. De tényleg találnom kellene valakit, akihez kapcsolódhatok, és aki előtt nem kell tökéletesnek lennem.”
„Az önértékelésemet a legnagyobb mértékben az határozza meg, hogyan prédikálok. Ha nem nézed azt, hogyan tanítok, milyen illusztrációkat használok az igehirdetésemben, hogyan kapcsolódom az emberekhez, akkor mi marad? Attól tartok, hogy semmi.”
Az olvasó egy hosszútávú lelkészek között végzett kutatás vallomásait olvassa, amelyek alapján meghatároztak öt olyan területet, amelyek tudatosítása, fejlesztése a különbséget jelentheti a kiégett, házasságából kiugró, és a gyümölcsöző lelkész között. A fejezetek vallomásait csipegettem ki, noha ezeket a témafeldobásokat rengeteg teológia és más szakma megállapítása követi, melyek próbálnak alternatívákat, utakat felfesteni. A megoldás forrása úgy foglalható össze: előbb bárány, aztán pásztor. Azaz minden abból fakad, amit Isten tesz, minden más – a mi tetteink is – csak ennek következményei, így nem is hagyhatjuk magunkra nehezedni a gyülekezet, az egyház sorsát, hiszen valaki nálunknál sokkal nagyobb kezében van. Velünk és ellenünkre ugyanúgy véghez tudja vinni tervét.
Öt területre tudták lebontani a lelkészi hivatás szempontjából átgondolandó tényezőket: lelki formálódás, öngondoskodás, érzelmi és kulturális intelligencia, házasság és család, vezetés és igazgatás. Ezeket a témákat tárgyalja végig a könyv bibliai forrásokkal és a kortárs társtudományok segítségül hívásával. Amitől pedig végképp olvasmányos és erőfeszítés nélkül feldolgozható a könyv, az a felnőtt oktatási szemlélet, mellyel a szerzők közelítettek hozzá.
Mielőtt azt gondolnánk, valami lelkészi önsegítő könyvről beszélünk, nem csak lelkészeknek és lelkészfeleségeknek, de gyülekezetek szolgálat vállalóinak is ajánlják a könyvet, akár gyülekezeti feldolgozásra is, ezt szolgálják a fejezetek végi irodalom és média ajánlók, ahogyan a gyakorlati kérdések is.
A Kálvin Kiadó Megmaradni és Kiteljesedni – reziliencia a lelkipásztori szolgálatban című könyvéből szóltak a részletek. Mielőtt a pszichológiától megijednénk, érdemes tudni, hogy a kutatás kezdetén a reziliencia szó még üres halmazként állt, a Covenant Theological Seminary tudós professzorai nem tudhatták, hogy mire kutatásukat befejezik és magyarul is megjelenik, addigra a konyhapszichológia belakja számunkra ezt a kifejezést. A Covenant egyébként nem csupán a református hitvallásos alapokon nyugszik, de ha úgy tetszik, még konzervatívabb is, mint a magyar megszokásaink, nőket sem szentelnek fel például.
Kinek lehet sokat mondó ez a könyv? Mindazoknak, akik szeretnék érteni a lelkészüket, vagy szeretnék őt segíteni a hivatásának kihívásai közepette. Presbitereknek, szolgálóknak, lelkészfeleségeknek és természetesen lelkészeknek.
Idézve a szerzőktől: „Könyvünkkel olyan párbeszédre hívunk, amely egyszerre ösztönző és kijózanító, de mindenekelőtt reményteli, függetlenül attól, hogy önmagunkért, egy szerettünkért, vagy kollégánkért olvassuk. Reméljük, hogy könyvünk segítségével Jézus Krisztus evangéliuma mélyebben átjár, mások iránt érzett szeretetünk gazdagabbá, az Úrnak való szolgálatunk pedig örömtelibbé válhat.”
A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent kötetet a Gyökössy Intézet kezdeményezésére és Mikola Borbála szaklektorálása mellett fordították le. Ajánljuk mindenkinek aki szeretné, hogy a lelkésze, és általa a közösség gyümölcsözzön.
