1.
Uram, lelkiismeretfurdalással jövök eléd.
Tudom, hogy hálát kellene adnom,
hogy van időm és lehetőségem a nyaralásra,
hogy megengedhetem magamnak.
Hogy megengedted nekem.
De közben dolgozik bennem ez ellen valami.
Hogy nem lehet. Nem szabad.
Mert sok mindent félbehagyok,
itt marad a munka, az életem általában vett részei.
Igen, Uram, szorongok. Tudom, nem szabadna.
A mélyemben ennek egyik forrása
valami furcsa nagyzolás.
Mintha nélkülem nem működne az itt hagyott világszelet.
Mintha istene, kihagyhatatlan része lennék.
Segíts, Uram rád bízni, segíts alázatra, hogy nélkülem is működik,
segíts bízni munkatársban, rokonban és szomszédban.
Legfőképpen pedig benned szeretnék bízni, kérem segítséged, figyelmed,
mindarra, amit itt hagyok.
Vigyázz azokra, akiket itt hagyok!
2.
Uram, te vagy az Isten, aki nemcsak megengedted a nyugalom napját,
de parancsba is adtad.
Bocsásd meg, hogy önmagam hajcsára voltam az elmúlt időben,
– szorítva, sűrítve kívülről a világom, belülről pedig a szívem által –
hogy a sokszor nyugalmatlan, sokszor túltelített életritmusom
felülírt minden mást.
A veled találkozás csendjét is átzajongta, az ige szavának volt útonállója.
A pihenésemet is elvette, tiltott gyümölcsnek hazudva azt.
Uram, te vagy az Isten, aki nemcsak megengedted a nyugalom napját,
de parancsba is adtad.
Segíts végre tényleg elhinnem, hogy nem bűn kiszakadni, elutazni,
nem vagyok vétkes, ha lekapcsolom magam egy időre
a hétköznapokról.
Segítsd átélni azokkal, akiket szeretek, a következő napokat.
Sőt, Uram, te formáld és te alakítsd.
Formálj és alakíts a nyaralás által, mert megteheted.
Uram, te vagy az Isten, aki nemcsak megengedted a nyugalom napját,
de parancsba is adtad.
Elhiszem, hogy te ajándékba adod,
lehet, mint az orvos, előírod most nekem.
Hogy tudjak erőre kapni, tudjak gyógyulni.
Pihenni és örömöket gyűjteni.
3.
Uram, segíts, hogy ne hagyjak itthon semmi fontosat.
Már háromszor végigvettem mindent, ellenőriztem a listát.
Uram, segíts, hogy ami marad, azt tudjam nélkülözni.
Segíts, hogy csak a nélkülözhetőt felejtsem el.
Uram, nem csak a bőröndjeimre akarok figyelni.
Az is kérdés, hogy a szívemben, a fejemben mit viszek.
Szeretném itthon hagyni az aggodalmat, az idegeskedést,
a nyomást rajtam, a görcseimet.
Szeretném itthon hagyni a kontrollvágyam, az elvárásaim.
Uram valójában helyet akarok csinálni magamban,
légteret, űrt, amit megtölthetek azzal, ami történik majd.
Légy az, aki erre tanítasz, légy te,
aki lefeszegeted a figyelmemet, a gondolataimat
a naptárról, mail-ekről, üzenetekről.
Légy az, aki segítesz meglátni a jót, a szépet, az értékest
az enyéim jól ismert arcán,
de az idegenében is.
Jó tudni, hogy te átfogod és átlátod a világot,
benne azt a részt is, ahol a következő napjaimat eltöltöm.
Magasztallak Uram, mert akárhol legyek is, nem vagyok elveszve.
A tiéd vagyok. Megvagyok. A szemed előtt élek.
Ha te velünk, nincs hiányunk!
