A nagyapáméknak vályogházuk volt 60 cm vastag fallal, kicsi ablakokkal. 1927-es évszám, a nap és a hold díszítette a padlásorom deszkáiból kivágva. Az alap téglából és kőből készült. 2010-re, mikorra elhunytak nagyszüleim, a sarok már kicsit megrogyott, de a tetőt még az eredeti régi betoncserép fedte. Az idők során kellett javítani, faragtam jó pár gerendát hozzá. A födém fagerendákon fadeszkák és azon padlás tapasztott föld szalmatörekkel keverve.
Ebben a házban kemence gondoskodott a téli melegről. Nyáron a tornác, amely árnyékot vetett az ablakokra, segítette hűvösen tartani a lakást. Nappal csukták az ablakot, éjjel nyitották. Volt olyan nyár, hogy még kardigánt is kellett magamra húzni, hogy ne fázzak bent.
Nem volt külön szigetelés, sem légkondi, és mégis élhető volt.
Amikor építették a Parlamentet (1885-1904), akkor gondoskodtak a hűtéséről. Már 120 éve is volt légkondicionálás. Az Országház hűtése a Kossuth téren lévő légkutak segítségével történik. A beáramló levegő lehűl, majd egy légkeverő csarnokon keresztülhaladva jut az ülésterembe. A hűtési folyamatot korábban óriási jégtömbökkel segítették. A pincerendszerben nagyjából 20 fokra hűl le a levegő, a terembe a képviselők lábánál elhelyezkedő rácsokon keresztül jut be.
Valószínűleg van otthon hűtőszekrényünk. Úgy működik, hogy egy hőszivattyú rendszer segítségével a hűtő belsejét lehűti (kiszivattyúzza a hőt) és a hátulján lévő hőleadó segítségével átadja a környezetének. Ezért a régebbi hűtők vasrácsai melegedtek és ezt érezhettük. Egy kisebb spájzot vagy konyhát be is melegített. Elektromos energiával működik ma a rendszer.
Most az emberiség ebben a nagy kánikulában felfedezte a klímaberendezéseket. Jó, nem most, már jóval korábban. De ez is egy hőszivattyú. A lakás helységeit hűti, azaz kiszivattyúzza a hőt, és a hőleadó a szabadban leadja. Mintha a ház egy nagy hűtőszekrény lenne. Szintén elektromos energiát használ hozzá. Azt kell mondanom, hogy nagyon sokan használják. Ez sok elektromos áramot jelent. Ma úgy számolják, hogy több energiát fogyasztanak az emberek a hűtésre a meleg időben, mint a fűtésre a téli időszakban. Ez csak az egyik probléma.
A másik gond az egyszerűen belátható. Bent hűl a lakás, és kint melegszik a környezet. Pont az történik, hogy amely melegtől védjük magunkat a klíma készülékkel, azt a környezetet „fűtjük”. Talán nem érzékeljük ezt a hőmérsékleti különbséget a mi érzékszerveinkkel, de így történik. Minél többen és többet használnak klímaberendezést, annál melegebb lesz az a környezet, amelytől védjük magunkat a klímaberendezéssel. És hozzá az az elektromos energia, amelyet valamilyen módon elő kell állítani. Az is melegíti a környezetet. Hőerőmű eléget valamit és úgy termeli az áramot. Az atomerőmű hűtést igényel. Paks után melegebb a Duna, időnként már elérte a 30 Celsius-fokot. A szélerőművek mögött általában melegebb levegőt mérnek.
A Levegő Munkacsoport írja egy cikkében, a mellékelt képhez: „A képen látható hőmérsékleti grafikon szemléletesen mutatja a légkondicionáló berendezések légkör-fűtő hatását. A bekarikázott 1 órás időtartamban működtetett berendezés kültéri egységétől 150 cm távolságra egy hitelesített hőmérő üzemel. Látható, hogy a berendezés üzemelése 2,1 celsius fokkal emelte meg a környezete hőmérsékletét.
A meleg természetesen mindenkinek igénybe veszi a szervezetét, de mindent elkövetünk-e azért, hogy hűtés nélkül vagy minimális hűtési kapacitással éljük túl a forró napokat? Mindenki ismeri azokat a képeket, melyek a betontól az alacsony növényzeten, magas gyepen és cserjeszinten át a fákig mutatják egyazon időben a felület hőmérsékletét. Nem meglepő módon, minél nagyobb a lombtömeg, vagyis az árnyék és a párologtató-hatás, annál hűvösebb a felület és a környező levegő is.”
Itt az ideje átgondolni a teljes életünket, életmódunkat, a társadalmi struktúrát. Mert ez a rövidtávú megoldás, a klíma, az nem megoldás, hanem a probléma továbbterelése és növelése. Mindig lesznek jómódúak, ill. az ipar, akik majd ki tudják fizetni a saját környezetük kellemesebbé tételét. De ez össztársadalmi szinten nem fog működni.
Szabad fákat ültetni, ami most már egyre nehezebb, mert már sokat kell locsolni, ha azt akarjuk, hogy életben maradjon. Szabad nem nyírni minden gyepet, ha azt akarjuk, hogy ne száradjanak ki teljesen. Szabad újból úgy építkezni, hogy a lakóhelyünk ne melegedjen át. Figyelembe kell venni a benapozás irányát. Árnyékolást kell alkalmazni. Éjjel szabad szellőztetni. Szabad odafigyelni a környezetre, és szimbiózisban élni vele.
Én hasonlóan élek. A meglévő helyzetben a napsütésben a redőnyt leengedjük, éjjel szellőztetünk. Diófát ültettem és mostanra hatalmas árnyat ad. Persze rengeteg fa van még ezen kívül is. Az udvarunkba belépve az utcáról hűvösebb fogad. Nincs klíma. Most még tudjuk kezelni a helyzetet. De eljön az idő a felesleges energiafelhasználás miatt, amikor már klímával sem lehet jó időt varázsolni, és a környezetünket fel fogjuk melegíteni. Mondjuk egy pár helyen a klíma létjogosultságát elfogadom. Ilyen az egészségügy, a műtők, kórháztermek, az élelmiszeripar bizonyos részlegei.
Amivel védeni gondoljuk magunkat, azzal éppen a jövőnket rontjuk meg.
Ézsaiás egészen pontosan fogalmaz. Persze tudom, ne vallásoskodjunk, meg egyáltalán mi köze a hitnek mindehhez? „17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje. 18 A Seregek Urának haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz; senki sem könyörül a másikon.”
A helyzet az emberi akarnokság, gonoszság, a „semmi nem elég”, a másik legyőzése miatt nem fog változni. Akik tamáskodnak még, már azok is érzik, hogy valami nem stimmel. De nem kötik össze még a veszéllyel és cselekvéssel a kialakult helyzetet. Mert ahhoz bizony Istent félni kell.
