Rengeteg benyomás ér bennünket életünk során, hiszen sokféle dologban van részünk. Ezek jobbára két csoportba sorolhatók: jók vagy rosszak. (Meg amiket elfelejtünk, mert el sem érték az ingerküszöbünket.) Sokan nagyon el tudnak keseredni, ha nem nekik tetszően alakulnak az események, és rögtön szeretnek úgy gondolni a nem tetsző folyamatokra, hogy üldözi őket a balsors, valamint minden és mindenki összeesküdött ellenük. De hogy életünk ingája mikor tér ki negatív irányba vagy mikor időzik el a pozitív oldalon, legtöbbször nézőpont kérdése, mivel alapvetően ezen a földön semmi sem tiszta fehér és abszolút fekete. Ezt a megállapítást most néhány példával szeretném alátámasztani.
A születésnapok olyan szépek tudnak lenni gyerekkorban. Ilyenkor már előre lázban ég a gyermeki lélek, hogy mit is fog kapni ajándékba a nagy napon. A szülői ígérvényekben ugyanis sok minden szerepel. De sokszor hallottuk mi is anno a szüleink szájából, hogy ezt vagy azt most nem vesszük meg, majd megkapod a születésnapodra. Bár a hosszú várakozás és vágyakozás ilyenkor egy örökkévalóságnak tűnik, de csak beköszönt évente egyszer a mi napunk is. Azonban rögtön árnyék vetül fényes napra, ha a szegény csemete – teszem azt – augusztus 31-én jött világra. Tudja-e egy gyerek felhőtlenül úgy várni a születésnapját, hogy közben azt kell számolnia, hogy mikor is lesz vége a nyári vakációnak?! Nem egyszerű a helyzete. Ha azonban végül kinő az iskolapadból a nebuló, többé már nem nyomasztja a szeptember közelsége. Nyom nélkül túllép a korábbi „krízishelyzeten”, kivéve ha pl. a tanári hivatást választja. Akkor minden marad, mert ahogy a diákok döntő többsége nem várja a szeptemberi becsengetést, úgy a tanárok sem túlságosan.
Érdekes az is, hogy egy bizonyos kor után a születésnap egyre inkább csak tüdőtesztté válik az ünnepelt tortáján folyamatosan növekvő számú gyertya elfújása miatt. Szerencsére kitalálták a számos gyertyákat, gondoltak a kisebb tüdőkapacitású szülinaposokra is. Jó dolog a múlt történéseit feleleveníteni egy-egy ilyen jeles alkalmon, de ahogy szaporodnak, a már elmentek emléke fájdalomként hasíthat belénk, és ráébreszt arra, hogy bizony nyitva van a csűr ajtaja és bármikor kezdődhet a betakarítás.
Más… Egy parkolóban történt az eset, amikor egy elég termetes kéregető megállított egy hölgyet, hogy adjon neki pénzt, mert már 5 napja nem evett. A hölgyet, akit a soványság vádjával még véletlenül sem lehetett volna illetni, nem igazán hatotta meg az átlátszó siránkozás és annyit válaszolt: „Irigylem magát, vaj’ ha nekem ilyen akaraterőm lenne!” – És sóhajtva tovább ment.
Más… Nemrég esküvőn voltam. A szertartást nem egy „nyeretlen kétéves” és nem is egy magától elszállt prédikátor vezette, akit csak a ballasztok tartanak a földön, hanem egy vérbeli maximalista. Ez jó volt a párnak és az összegyűlteknek is, valószínű ezért is kérték fel pont őt az esketésre. Az igehirdetést többen meg is köszönték a felnőttek közül, értékelték, hogy milyen szép, mennyire találó és személyes volt a beszéd. Miközben az ifjú párra vártunk, egy 6 év körüli kislány kibújt az anyukája kézfogásából és oda állt a lelkész elé és imigyen szólt: „Csak azt akarom mondani, hogy nagyon ügyes voltál a templomban!” Ez annyira spontán, annyira aranyos és őszinte volt, hogy a lelkész arra gondolt, hogy ilyen nagy dicséretet tán még sosem kapott, és hogy –többek között – az ilyen a pillanatokért érdemes lelkiismeretesen felkészülni, és a tőle telő legjobbat adni a szolgálatban. Sokan nem is gondolnak bele, hogy az a szertartás, ami a jegyespárnak egy életre szóló felejthetetlen alkalom, ami a násznépnek egy különleges élmény, a lelkésznek bizony kőkemény munka, főleg a készülés, a jó igehirdetésért folytatott lelki, szellemi küzdelem.
Végül hadd hozzak elő egy friss, személyes példát is. Szeptember van, alig kezdődött el az iskola, de máris sikerült benyelni valamilyen aktuális kórságot. Most nem a feleségem volt a „bűnös”, mert én kezdtem az ugató köhögés, a láz és az orrfolyás hármas „áldásainak” a megtapasztalását. A sok köhögés már hasizomlázat eredményezett nálam csupán azért, hogy ezzel is színesedjen a kellemetlenségek palettája. Életem párjának ecseteltem leghőbb vágyamat, hogy milyen jó is lenne végigaludni egy éjszakát és nem óránkénti köhögő rohamokra ébredni, felkelni, sétálgatni a sötét házban, hogy legalább a másik tudjon pihenni. Nem esett jól, hogy a feleségem nem tartott mellettem szimpátiatüntetést, de hát, ahogy szokták mondani: „Ez az élet, Babolcsai néni!” Nemsokra rá azonban már két bacilusgazda tartózkodott az otthonunkban, mert a feleségemet is legyűrte a betegség. De ne érje szó a ház elejét, igyekszünk pozitívan hozzáállni a helyzethez. De jó, most legalább már több szólamban is tudunk köhögni! Az utóbbi napokban már nem „Jó éjszakát!” kívánunk egymásnak, mint eddig, hiszen az utópia lenne csupán. Az aktuális éjszakai elköszönésünk így hangzik: „Jó utat és a balesetmentes közlekedés kívánok!” Nem is hinnék sokan, hogy éjszaka, egy fuldoklásig menő köhögőroham miatt sötétben a fürdőszoba felé igyekezve mennyire fontos is ez. Gondolkoztam már azon is, hogy a bajuszt növesztek, hiszen az a macskáknak is segít a tájékozódásban, de ez nem lenne fair életem párjával szemben.
Ezekből a példákból is látszik, hogy sok minden történik velünk, amelyekre nem mindig van ráhatásunk, sőt többnyire egyáltalán nincs. Legtöbbször csak elszenvedjük az eseményeket. De nem feltétlenül aszerint kell megélnünk ezeket, amilyennek első látásra tűnnek. Olykor a legváratlanabb, sőt legreménytelenebb helyzetekben is érhetnek bennünket kellemes meglepetések. De ugyanakkor én úgy tapasztalom, hogy a rossz dolgok az emberek legnagyobb tanítói, mert változtatásra serkentenek. Azt is észrevettem, hogy egy kis humor, a saját magunk nyomorúságán nevetni tudás képessége elveszi az élét még az egyébként keserves, fájdalmas helyzeteknek is. Úgy gondolom nem véletlenül került oda egyházunk címerének aljára a Római levélből származó ige: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”. Ha egy helyzetben megvan a pozitívum, a sziklaszilárd hit, hogy az Úr nem hagy el bennünket, akkor bármi jöhet, képesek leszünk megbirkózni vele.
