Sokaknak nem ismerős már a bakelit lemezjátszó, de nagyon izgalmas adathordozó, mert serceg, sérülékenyek a mikrobarázdák, viszont nagyon jó a hangzása. Van egy olyan hibája, ha a lemez karcosodik, sérül, akkor képes arra, hogy egy adott ponton mindig visszaugrik, „beakad”, és az utolsó egy-két barázda hanganyagát játsza le. Folyamatosan ismétel. Ezt a „hibát” nem lehet javítani már. Ilyenkor fel kell emelni a lemezjátszó lejátszó karját, amin a pickup, a hangszedő van és tovább kell segíteni.
Ilyen beakadásokra, ismétlődésekre, a magánéletben, a történelemben, a társadalmakban is gyakran van példa.
A párkapcsolati mintaismétlődések is elég gyakoriak. Gyakran előfordul, hogy a lány hasonló módon választ párt magának, mint az édesanyja. Ha anya egy függő párt választott, sokszor a lány is hajlamos rá. Abban nőtt fel, azok a minták öröklődtek, ezt a pályát alakították ki neki. Vagy az is lehetséges, hogy a lány párja alkoholistává lesz, ha a lány édesapja is az volt. Az is gyakran előfordul, hogy a család fekete báránya, szenvedélyfüggője rehabra megy, és az most mindegy, hogy egyházi, vagy nem. Ott a függőségtől szabadul, gyógyul és absztinens lesz. De visszakerül abba a környezetbe, ahol viszont még alkoholistaként tekintenek rá. Újból az alkoholhoz nyúl, mert a környezet így keretezte be.
A rossz választás után, ott van a megbánás. A jövőben másképpen akarja csinálni és újból megtörténhet.
A kulturális ismétlődések. Szomáliából menekült Kafiya Said, ma magyar modell. Valaha muszlim, ma megkeresztelkedett nő. Film is készült róla. Édesapja tizennégy évesen eladta egy idős férfinak. Édesanyja segített megszökni neki. Kalandos úton Magyarországon kötött ki. Ő a saját kultúrájában megélt elnyomás elől menekült el, amennyiben a férfiak mindenben dönthetnek a nők felett. Itt segít hasonló sorsú lányoknak, ha ide érkeznek, és érkeznek minden híreszteléssel ellentétben. A fiúknak nem tud. A fiúk itt újra akarják teremteni az otthoni közeget, a hit és a szokások fenntartása által. A menekültek ismét létrehozzák azt a környezetet, amelyből elmenekültek. Ismétlik azt, amiből eljöttek. Egy darabig próbálta őket győzködni, de felette is újból uralkodni akartak ebben az országban, amelynek szabadsága megfogta.
A társadalmi folyamatokban is láthatunk törvényszerűségeket. Ha rosszul megy az országnak, és kinyílik a társadalomban az a bizonyos olló, szegények és gazdagok között, akkor komoly problémák lehetnek. Igaz leginkább csak akkor élesedik, ha a szegényebb rétegeknek, vagy akár a középosztálynak sincs már vesztenivalója. Jöjjön egy drámai járvány, jöjjön éhínség, a maga hiedelmeivel, mert lesznek összeesküvés elméletek és ma is vannak. Jöjjön sok idegen, akár tiszták, dolgosak, becsületesek, de mások is ijesztőnek tűnhetnek fel. Jöjjön valódi veszélyként egy vallás, amely le akarja uralni a többi vallást és a közéletet, gazdaságot, politikát, mint ma a muszlim vallás. Egyszerűen jöjjön csak a robotos munka vagy a reménytelen munkanélküliség. Jöjjön háború, kataklizma, aszály, napkitörés és az azt követő hiányok. Megállíthatatlanul megérkeznek a tüntetések, a garázdaság, a lopások, az egymás kirablása. Ha ezt sikerül feltornázni nagyobb méretekre is, akkor forradalmat, polgárháborút csinálnak. Talán maguk sem tudják már, hogy miért. Valaha egymással jó viszonyba lévő emberek támadnak egymásra, és az aljas, alantas ösztönök világa irányít mindent.
A történelem is ismétli önmagát. Hiába mondjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, „Historia est magistra vitae”. Azt kell mondanom, hogy Európában és a határos területeken, de szerte a világon és benne nekünk, magyaroknak is bőven van tapasztalatunk a történelemmel kapcsolatban. De tanultunk belőle bármit is? Egyfelől sok háborút vívnak a világon a napjainkban is. Európa, Ukrajna, Oroszország, Kína, USA nemcsak készülnek a háborúra, hanem már vívják is. Szóban és támogatásokban, pénzzel, befolyással, zsarolással vezénylik le ezt a projektet. Pontosabban azt gondolják, hogy a kezükben tartják az eseményeket. De igazából nem. „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg…” Arany pontosan fogalmaz a Toldiban.
Pedig láttunk már pár háborút. Valakire ráfogták, hogy nyertes és valakire, hogy vesztes. De nem népek voltak azok. Akiknek a nyeresége több volt, mint a vesztesége, ők voltak a nyertesek. Akiknek a vesztesége nagyobb volt, mint a nyeresége, ők voltak a vesztesek. Rétegek nyertek, tömegek vesztettek. Egy kis réteg meggazdagodott és egy nagy réteget nyertesnek hazudtak és ünnepelték, nehogy a gazdag pénzcsinálóknak ugorjanak, a még náluk levő fegyverekkel. Egy még nagyobb réteget vesztesnek és elnyomhatóknak tituláltak, hogy megnyugtassák az egyébként vesztes, de mégis nyertesnek kikiáltott rétegeket.
Maradjunk inkább annyiban, hogy szinte minden képes ismételni önmagát. Hiába fogadkozik, hiába szánja bánja a drogos, alkoholista, a függő, a társa, hogy többé soha és mostantól kezdve majd más lesz. Hiába menekül el valaki a kultúrája sokkhatása alól és megbánja, hogy nem tette meg előbb, mégis létre akarja hozni ismét azt a közeget, amelyből eljött. A társadalmak is ismétlik, pedig tudják, mit kellene tenniük a sajnálkozáson túl. Az országok is tudják, hogy mivel lehetne kihúzni a háború méregfogát, de nem jutnak tovább, mint a háború utáni szóbeli bűnbánaton.
Azt látom, hogy utólag képesek vagyunk mindig mindent megbánni. Utólag. Azután elfelejtjük és kezdjük elölről. Miért? Miért nem ismerjük fel időben, hogy ez most az, amit már el akarunk kerülni? Hol van a társadalomnak a lelki, etikai immunrendszere, önvédelme? Miért maradunk benne az ördögi körben? Miért ismételjük meg ismét azt, amit már valakik átéltek és rossznak, nagyon rossznak írtak le?
Talán mert abban érezzük otthon magunkat? Az a mi tanult, öröklött emberi komfortzónánk? A rossz biztos is jobb, mint az ígért, reménylett jó, ami bizonytalan? A különbségtétel képességének elvesztése? A veszély felismerésének képtelensége?
Jézus azonban valami másra hív. Engedd el és kezd el újból. És maradj velem! Anakronisztikus? Azoknak biztosan, akik egyelőre maguk meg tudják oldani mások kárára az életüket. De azoknak, akiknek lassan nincs remény egy békés, viszonylag biztonságos életre, nem sok választása marad. Vagy Isten, vagy a bűn. Élet vagy a halál. Amikor azt mondjuk, hogy ez élet halál kérdése, akkor erről beszélünk. Jézus a megakadt életet tovább emeli.
