Isten nem morál.
Isten nem törvény.
Isten nem egy darab kultúrtörténet.
Isten nem templom.
Isten nem vallás.
Nem szabályozhatjuk és nem zárhatjuk a saját igazságérzetünk börtönébe.
Isten = Isten.
Isten nem játékszerem.
Isten nem kellékem.
Isten nem kívánságautomatám.
Isten nem ítélet és büntető gépem.
Isten nem jutalomgép.
Nem határozhatjuk meg tetteit és viszonyait.
Isten = Isten.
Isten nem hasonlít az élettelen létezőkhöz.
Isten nem hasonlít az élőkhöz.
Isten nem hasonlít a fogalmakhoz.
Isten nem hasonlít az elképzelésekhez.
Isten nem hasonlít.
Istent nem hasonlíthatjuk semmihez.
Isten = Isten.
Csak azt tudjuk, hogy azt mondja: „Vagyok, aki vagyok.” és „Leszek, aki leszek.”
Az embert Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember istenszerűsége, amíg Istennek kedves gyermeke volt, addig meglátszott a részben átadott hatalomban, felelősségben, szeretetben, kreativitásban. De erről ma már vajmi kevés fogalmunk van. Elveszett.
Isten = Isten
Isten egy olyan entitás, akit el nem érhetünk, fel nem foghatunk. Van. Ezért nem tudjuk hasonlítani semmihez, mert élő és ható, folyamatos létező, lüktető, mindig mást mutató valóság. Nem egy kimerevített kép. Így születnek a bálványok. A bálvány nem Isten.
Ma egy biztos nyomunk van Istenhez. Jézus Krisztus. Aki Isten képe. De mindenestül, kezdetektől a végig, alászállásában, kereszthalálában és feltámadásában, mennybemenetelében és azelőtt is és azután is. Most is várjuk, hogy Isten Urunk és Atyánk legyen amikor ismét eljön hozzánk Jézus Krisztus a Király.
Isten = Isten
Ne keseredjen el senki, hogy ha magától nem éri el Istent. Csak tegye láthatóvá magát Isten számára. A többit rá kell bízni, mert azt gondolom, hogy most is meg akarja magát mutatni nekünk és el akar érni minket. Életünk legnagyobb ajándéka, amikor ez megtörténik, ezért:
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Máté ev. 24, 13
