Ha csak az iga látszik a világból, akkor felüti fejét a kérdés: miért? Befogva, inak megfeszítve, csak részlete lenni valaminek, nem a részese az egésznek. Teher alatt, kiszolgáltatva emberi kedveknek, kíméletlenségeknek, nélkülözve az örömöt… így a remény is csak pocsolya, ami keserűséggel oltja a szomjat.
Ezt a gyötrő életérzést fogalmazta meg karácsonyi videójában egy nemzetközi pénzintézet. (Ha van is becsülendő kisfilmjükben, nem másolom ide sem nevüket, sem a filmet – akit érdekel, keressen rá, „Carry the light” címen – sok évig keserítették az életemet, nem reklámozom őket.)
A film tulajdonképpen egy biblikus, de nem bibliai történet. Manapság, amikor a Karácsony vallástalanítása folyik, már ennek a kicsinek is örülhetünk, még ha végül fals üzenetet fogalmaznak is meg általa.
Az igényesen elkészített filmben egy szamár szomorú szenvedését követhetjük nyomon: a gonosz gazda csurig pakolt szekér elé fogja, gyötri, aztán „jutalomként” kiköti, alig kap enni, ütik, verik… A senyvedő állat számára nincs remény. Aztán megjelenik egy fiatal pár, az asszony kiválasztja a szamarat, az ember pedig megalkuszik rá. Árában megveszi a gonosz gazdától, hogy jó gazdái lehessenek. Új teher kerül az igásra, a pár várandós asszonya ül a hátára… Igen, József a férfi és a Jézussal megáldott Mária a nő, akik úton vannak Názáretből Betlehembe…
„Arra szeretnénk emlékeztetni az embereket, hogy bárhogyan is tűnnek a dolgok, mindig megtalálhatják a fényt magukban – és ez a fény mindent megváltoztathat! Mindenkit arra ösztönözni, hogy higgyenek saját magukban” – így a bank karácsonyi üzenete.
Magunkban a fényt, magunkban hinni… Ez a bűnös világ hamis, sőt, halálos tévedése. Igazából a film sem erről szól, valószínűleg nem egyeztettek a kreatívokkal…
A karácsonyi üzenet valójában nem a mi ön-hitünk, nem a mi fényünk.
Az a fény, amit látni véltet a reklámszlogen, az a Világ Világosságának a fénye, ami valóban mindent megváltoztat.
Az a hit pedig az Istenben való hit, amit az Ő belénk vetett reménysége éleszt, ami Jézus Krisztusban teljesedik ki/be.
A Karácsony Húsvét összefüggésében nyílik meg: drága áron, egyszülött Fia vére által Isten „megvesz” bennünket a gonosz gazdától, hogy Ő legyen a jó gazdánk. És a jó gazda alatt a teher is áldássá lesz, a remény sem pocsolyaízű.
És ez jelentheti akár azt is, hogy kihív szolgálatba a nyomorúságból úgy, ahogy a történetben a szamarat. Vagy úgy, hogy ott, abban a kevésben, a kevésen kell az Ő nevét szolgálni. De akárhogy is van, a jó gazda az igazi Úr, és a jussunkat kimérte már Jézus Krisztusban.
Hogy miért?
Azért. Jézus Krisztusért.
