Kis hazánkban széles körben elterjedt szokás újévkor lencsét enni. Valamiféle sajátos gasztronómiai hagyomány tisztelete miatt még azok is megfőzik az újévi lencselevest vagy főzeléket, akik egyáltalán nem babonásak.
Merthogy az ismert hiedelem szerint a pénzérmékre emlékeztető lencse fogyasztása az esztendő első napján sok valódi pénzt hoz a házhoz. Nagyjából annyira megalapozott ez az elképzelés, minthogy a baromfi fogyasztása ellenjavallt ilyenkor, mert elkaparja a szerencsét, a malac evés viszont ajánlott, mert a röfi meg kitúrja. Mármint a szerencsét…
A lencse valóban rendkívül jótékony hatású. Csak éppen nem a pénz alakja miatt. Teljesen mindegy mikor, együnk minél többet! Pénzt bűvös módon nem hoz, egészséget viszont annál inkább.
Ugyanis a lencse nagyon egészséges alapanyag, magas az ásványianyag-tartalma (vas, kálium, magnézium, kalcium) és a vitamintartalma (A, B és E) is. A szervezet napi rost szükségletének negyedét egy tál lencsével fedezni lehet, tehát serkenti az anyagcserét, ráadásul magas fehérje tartalma miatt a vegetáriánusok egyik kedvenc hüvelyese. Megőrzi a szem egészségét, fokozza a férfiak termékenységét, fogyasztása cukorbetegek számára is ajánlott. Segít a koleszterin megfelelő szinten tartásában, emellett hozzájárul az egészséges vérnyomáshoz is. Magas folsav tartalma miatt ajánlott terhesség alatt is fogyasztani, mivel jótékony hatással van a magzatra.
Ilyen értelemben lehet vele jövőt megalapozni. Hogy az egészséges táplálkozás részeként igyekezhetünk a lencsével (is) tenni a testünkért, ami valóban a mi felelősségünk. De nagy jövedelem megszerzésének nem tud eszköze lenni. Sem biztos jövőnek, sem családban-társadalomban nyert tekintélynek, vezető szerepnek, sem dupla örökségnek, sem Isten áldásának… És itt már én Jákob lencsefőzelékéről beszélek és az elsőszülöttségi jogról, melyet egy tál lencsével vélt megszerezni. Az elsőszülöttségi jogról, mely mindazt jelenti, amit felsoroltam.
A Bibliában ez az egyetlen történet, melyben a lencse az egyik főszereplő. Az éhesen és zsákmány nélkül a vadászatból hazatérő bátyjától, Ézsautól egy tál lencsefőzelék ellenében próbálja meg Jákob megszerezni mindazt, amit a jövője szempontjából olyan nagyon fontosnak tart. Esküvel adott ígéretet kap ugyan, de ez a lencse-dolog akkor sem működik.
És ha a fejünket csóváljuk is Jákob mesterkedései miatt és meg is mosolyogjuk a babonás újévi lencseevőket – nem árt némi önvizsgálatot tartanunk a magunk „lencséi” tekintetében. Mi mindent főzünk ki azért, hogy a jövő – akárcsak a jövő esztendő – ne legyen olyan bizonytalan, a benne-létünk olyan kiszolgáltatott? És végül mégis azzal kell szembenéznünk, hogy nagyjából annyira volt hatékony minden görcsös igyekezetünk, mint a lencse…
Amikor Jákob látszólag mindent elvesztett, tekintély és családfőség helyett szégyen és magány, nagy örökség helyett egy tarisznyányi tulajdon, siker helyett rettegő menekülés a része, amikor a legmélyebben van és már nem főzi a maga lencséjét semmilyen értelemben, akkor derül ki, hogy hol és miben, vagyis Kiben van a JÖVŐ.
„Jákób pedig elindult Beérsebából és Hárán felé tartott. Elért egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (Gen 28,10-15)
