A hippi világból származik a csövezés kifejezés a szlengben, ami arra utalt, hogy akkoriban főként bizonyos fiatalok a szálláshelyüket egész változatosan és alternatív módon oldották meg. A divatirányzatnak felülve nem akartak semmilyen fixpontot az életükbe. Még az olyan alapvető dolog, mint a biztos lakóhely is csak kötöttséget jelentett volna számukra, miközben a szabadság jelentette a mindent nekik. Az idő és az évek múlása olyan, mint a szél: megfoghatatlanul elhalad felettünk, nem akar nekünk se rosszat se jót, csak teszi a dolgát és halad az útján előre. A homokórában a homok csak pereg, egyik szem a másik után. Olyan egyszerű és mégis annyira bonyolult, és semmihez sem hasonlítható, mert ha akarjuk, ha nem, az idő sosem áll meg. Az idő állandó, igazából mi vagyunk a változók.
Sokan sokféleképpen próbálják kicsit lassítani az időt a maguk számára pl. egészséges életmóddal, plusz vitamin tablettákkal, sporttal, plasztikai sebésszel stb. Mások meg inkább siettetnék, szinte szélcsatornát építenek maguknak vágyaik és önpusztító szenvedély hajhászásuk segítségével. Természetesen mindkét hozzáállás követői kellő számú érvet tudnak felsorakoztatni meggyőződésük alátámasztására. Az egyik gyakori érv, hogy az életet nem években kell mérni, nem is a hossza számít, hanem az, hogy mennyi impulzust tud valaki belepréselni a mindennapjaiba, mennyire tudja akár két végén is egyszerre égetni a gyertyát. Mi hívő emberek a rendelt idő Isten akarata szerinti tartalmas eltöltését tartjuk fontosnak, amelyben lényeges elem a szolgálat.
Persze az is nagy kérdés, hogy a nagy elvek, a szép szavak hogyan válnak gyakorlattá a hétköznapokban. Sokan szinte nem is gondolnak bele a nagy rohanásban, hogy mire ment el az idejük, csak kötelességtudóan teszik a dolgukat. A ma embere, főleg a fiatalabb korosztály, a csőben születettek ideológiája szerint él. A cső párhuzamos, virtuális határai határozzák meg a mozgásterüket. Amikor a csőben felkapcsolják a lámpát, elindulnak dolgozni, majd a nap végén eljutnak oda, hogy a csőben fellelhető információkat beszívják, hogy aztán azok szerint táplálkozzanak, szórakozzanak és pihenjenek; a reklámok és a tudatmódosító és manipuláló ipar által megálmodott virtuális valóságban éljenek. Az álomvilágba ringatott embereket nem érdekli a rögvalóság, csupán az ő kis burkuk, mert ott érzik otthonosan, komfortosan magukat. Nincs szükségük társaskapcsolatokra, mert azok macerásak és időigényesek, sőt vannak bennük buktatók is bőven. pl. Nem lehet mindig világosan látni, hogy kire milyen korábbi benyomások, elutasítások, megtapasztalások vannak hatással, ami befolyásolja mostani kapcsolódási képességüket. Ellenben az okostelefonok és az internet világában többnyire minden rendben és kiszámítottan működik, a játékokban akárhányszor újra lehet kezdeni és jó pénzért képességeket, életeket lehet vásárolni. Amikor ezekre rákattan valaki, pillanatokon belül beszűkül a látótér és kialakul egy még szűkebb csőlátás, de ez egy igazi csőlakónál már csak így természetes. Ebből az állapotból a kimozdítás igen bajos, mert a csőlakó komfortosnak érzi a helyzetét és bármi változtatást ellenez, támadásként él meg. Ezt gyakran úgy kommunikálja pl. a szülő vagy a főnök felé, hogy „Jó, jó, megyek és csinálom, de nem most azonnal, mert most más dolgom van és nincs is hozzá kedvem. Meglesz majd, nem kell állandóan nyaggatni engem!”
Az idő múlása mindenkire hatással van, kialakulnak szokásaink, időnként jelentkeznek a bogaraink, még a tarkák (különlegesek) is. A régebb óta fiatalok is küzdenek egyfajta csőhatással, hiszen ők meg gyakran nem veszik észre, hogy az idő a maga kényeztető, lágy, meleg szellőivel gyorsan elszalad felettük is. Például amelyik ruha anno jól állt, irigykedő és elismerő pillantásokat váltott ki, mára már csak hátmögötti susmorgást és mosolyt fakaszt. Be kell ismerni, hogy ami egy tini lánynak vagy fiúnak jól áll, az bizonyos X-en túl már több mint borzasztó kinézetet eredményez. Érdemes lenne inkább az évszakoknak megfelelően öltözni, nehogy ráfázzunk. A női lelkiállapotot legjobban visszatükröző hajkoronára is igaz, hogy nem egy életre szól, mert a szebbik nem is változik alatta. Vannak olyan egykor divatos frizurák, amiknek az elkészítőit ma már csak a szarkofágokból lehetne kicsalogatni. De a túlzott smink, valamint a fogakra is bőségesen jutó rúzs sem éppen esztétikus látvány. Persze a férfi oldalon is bőven vannak hiányosságok, pl. a túlzottan magassá váló homlok eltakarására tett „kreatív” kísérletek, amelyeket a hajszálak különböző irányból történő átfésülésével igyekszenek megvalósítani. A pocak behúzása a szebbik nem jelenlétében sem a legjobb ötlet a mellbőség növelésére a tüdő tágításával, mert egy kis idő után a dalia bizony kénytelen leereszteni. De a pálmát mindkét nemnél a gondozatlan, igénytelen külső viszi.
Időnként az embereknek elő kellene venni a naptárt és a tükröt, mert szerintem sokakra ráférne egy kis finomhangolás. Ha hivatalosan megkérdezik az emberektől, hogy hány évesek, 99%-ban egyből meg tudják adni a választ és azzal is tisztában vannak, hogy milyen évet írunk éppen. De a biológiai órájukkal már sokkal kevésbé vannak tisztában, mert úgy élnek, mintha földi létük végtelen lenne. Pedig az Írás egyértelműen fogalmaz, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Megvan az ideje a születésnek, a gyerekkornak, a felnőtté válásnak, a gyerekvállalásnak, a gyereknevelésnek, a frontvonalból való visszavonulásnak, az időskornak, az elmúlásnak is. Ha ezt az örök igazságot nem tartjuk szem előtt, az idők szelei úgy átszaladnak felettünk, mint egy kopár sivatag felett, ahol nincs se egy fa, se egy virág, ami egy pillanatra lassítaná rohanását. Kellenek az örömöt adó, emlékezetes kirándulások, önfeledt, meghitt beszélgetések, az önzetlen segítségnyújtás alkalmai, hogy kiszakadjunk a most taposómalmából, és együtt legyünk a szeretteinkkel, embertársainkkal. Rá kell jönni, hogy Istenen kívül ugyanis csak bennük kapaszkodhatunk meg.
Jó dolog tisztán látni, tisztában lenni önmagunkkal és a világgal, különben magunkat is sikerül becsapni. Az időt a legszemléletesebben talán a pénzhez lehetne hasonlítani. Az ember, amíg bővelkedik az anyagi javakban, többnyire meggondolatlanul költekezik, főleg, ha könnyen jött a vagyon, hiszen annak könnyen is kell mennie. De ha kevés a pénze az embernek, akkor jobban megfontolja minden egyest garas elköltését, hiszen mindegyiknek rengeteg helye lenne. Gondoljunk csak bele, hogy miközben minden egyes nappal kevesebb időnk marad a cselekvésre, a szükséges változtatásokra, mire is érünk rá. Egyre fogy az időnk, az erőnk és a mozgásterünk.
Mától az Úr 2026. évét írjuk. Éljük meg békében és szeretetben az ránk köszöntött új év napjait. Éljünk bölcsen azzal az idővel, amit Istentől kapunk ajándékba. Ezekkel a gondolatokkal szeretnék áldott és tartalmas új évet kívánni minden Kedves Olvasónknak.
