Elkezdődött az idei ősz, a szeptember.
Elkezdődött az új tanév, a hittanoktatás is.
Elkezdtük olvasni Református Kalauzunk szerint a Krónikák 2. könyvét. Amelyben épp Salamon is egy nagy kezdés előtt áll, apja, Dávid után Izrael trónjára ül és elkezd uralkodni.
És ezen a hétvégén – minden előírt előkészület után, az egyházmegyei jelölő közgyűlésekkel – elkezdődik egészen konkrétan a választási procedúra az egyházunkban. Espereseket, püspököket, zsinatot választunk.
Persze nem a semmiből kezdődnek el mindezek. Az ősz a nyárra érkezik, a tanév az előzőre épül (hogy a hitoktatással mi lesz előbb-utóbb, azt igazán biztosan még nem tudni…), és egyházi választásainknak is sok az előzménye: beszélgetések, konferenciák, szervezettebb és spontánabb fórumok, megújulási vágy, kontinuitási vágy, jelöltnek jelöltek és önjelöltek…
Salamonnak is van előzménye, kezdve, ugye, Dáviddal és Betsabéval, aztán Isten kiválasztó akaratával, de ez az ifjú király még 20 éves sincs, mikor rákerül a korona.
Éppenséggel mondhatná, hogy ehhez én még kevés vagyok, túl nagy falat és megkötöttség, inkább megúsznám, nem vállalom, csinálja más. Vagy mondhatná akár azt is, hogy hú, micsoda elképzeléseim és terveim vannak, kell a hatalom, a pozíció, ide nekem az oroszlánt is – Shakespeare után előtt szabadon…
De ő azzal kezdi, hogy elmegy Gibeónba.
Gibeón egy dombon álló lévita város volt Jeruzsálemtől észak-nyugatra, a Templom felépültéig itt állt a Szent Sátor az Úr oltárával, a királyság elején ide jártak imádkozni és áldozatokat bemutatni, találkozni Istennel. Szóval Salamon Istenhez megy. Ezzel kezdi.
Pontosan tudja, hogy emberileg mennyire kevés ahhoz, ami előtte áll, hogy ez mekkora felelősség és feladat, de tudja azt is, hogy az Úrral képes lehet rá. Ezer áldozatot mutat be és közben imádkozik – ez biztosan eltartott jó darabig, nem két perc alatt tudta le. Nem „gesztus” volt a részéről, hanem komoly tusakodás.
Istent keresi és amikor találkozik Vele, bölcsességet kér = engedelmes szívet, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Tudjuk a későbbiekből, hogy megkapta, és még sok mást is. Igaz, élete végére nem is kicsit megfogyatkozott ez az engedelmes bölcsesség, de ez már egy másik történet…
De a jó kezdésre jó példaként akkor is itt van előttünk.
Akár tanulmányok, munka, választások, tisztségek, nyakunkba zuhant feladatok, kinyíló lehetőségek, kezdődő kapcsolatok – bárminek is indulunk neki, menjünk el előbb Gibeónba! Komoly elszántsággal, józan alázattal, bízó bátorsággal keressük, kérdezzük, kérjük Istent. És várjuk meg szépen, mit mond. És vegyük komolyan…
