Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek – hangzik az intés Jézustól a Hegyi Beszédben.
A krinein görög szó (amelyből a krízis szavunk is ered) mindazt jelenti, amit szép anyanyelvünkben az ítélni igével kifejezni tudunk: ítélni, ítéletet hozni, elítélni, ítélkezni, de megítélni is. Vagyis dönteni, választani, megkülönböztetni, meghatározni.
Jézus nyilván itt az elítélésről, ítélkezésről szól.
De tizenegynéhány verssel később (Mt 7) már hamis prófétákra figyelmeztet, akiket igenis meg kell ítélni: felismerni, megkülönböztetni kell tudni, mert bár báránybőrben jönnek, de prédát kereső, haszonleső farkasok.
És segít is nekünk a megítélésben, mikor azt mondja: gyümölcseikről ismeritek fel őket. Hogy mit teremnek.
Sok emberrel akad dolgunk a mindennapi életben, sokakat kell tudnunk néha kevésből is megítélni, vagyis felmérni, hogy például mennyire hihetünk nekik, bízhatunk bennük, hagyatkozhatunk rájuk, vagy mennyire kell inkább tartani a három lépés távolságot.
(Arról nem is szólva, hogy önmagunk megítélésében, az önismeretben és önkritikában is bizony tudnunk kell jól, egyszerre bátran és alázattal szembesülnünk azzal a valakivel, akik énünk legmélyén, valóban vagyunk.)
Szóval a „gyümölcsök”…
A Szentírásban sokféle szövegösszefüggésben előjön a „gyümölcstermő élet” szimbolikája. A gyümölcs jelentheti a kimondott szavainkat és a cselekedeteinket is.
„Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. … A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6)
Ugyanakkor azonban lehet szépeket mondani, kegyesen szólani, sőt, komoly szinten teljesíteni is – mégis lehet mindez önös, önigazoló, önfényező, nárcisztikus és manipulatív. Sajnos.
Akkor hát mi az az igazi gyümölcs, amely alapján ítélhetünk, amit felismerhetünk? Nyilván igen, bizonyos részt a szavak, a szóbeli megnyilvánulások és a tettek, a véghez vitt dolgok, de leginkább mindezek gyökere: a lelkület! Mert valójában a Lélek az, aki terem.
„A Lélek gyümölcse pedig:
SZERETET,
ÖRÖM,
BÉKESSÉG,
TÜRELEM,
KEDVESSÉG,
JÓSÁG,
HŰSÉG,
SZELÍDSÉG,
ÖNMEGTARTÓZTATÁS.”
A legutolsóra most kifejezetten felhívnám a figyelmet… Önkontroll…
