„Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!(…) Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltárok 27; 7-9, 14)
„Örökkévaló Isten, dicsőség Királya!
Te egyetlen Fiadat mennyei Országod dicsőségébe nagy diadallal felmagasztaltad. Kérünk: ne hagyj minket vigasztaló nélkül, hanem küld el Szentlelkedet, hogy bennünket megerősítsen, és elvigyen bennünket a mennyei lakóhelyre, ahova Krisztus bement előttünk, és ahol Veled és a Szentlélekkel együtt az övé az imádat és a dicsőség, most és mindörökké.”
(Pásztor János, A református keresztyén egyház istentisztelete,Debrecen, Liturgika, 1985, 239.)
Szemlézte: Soós Szilárd