Isten ismeri Gedeon félelmeit és ismeri a mi félelmeinket is. Isten ismeri és elveszi ezeket a félelmeket. Vegyük azonban figyelembe, hogy Gedeon félelmei nem csupán általános emberi félelmek voltak – azokat sem szabad természetesen lebecsülni –, hanem az Istentől kapott feladat nagysága miatti félelmek voltak ezek (9–10). Gedeon küldetésben járt, azt komolyan vette, látta az Istentől kapott feladat nagyságát és a maguk kicsiny voltát, ezért félt. Minden félelmünkkel csakis az Úrhoz menekülhetünk. Áldott az az ember, aki nemcsak önmaga nyomorúsága miatt fél, hanem félelme, aggodalma az Úr ügye miatti féltő szeretetből fakad.
Isten azonban felbátorítja övéit, különösen azokat, akiket Ő állított szolgálatba, mint például Gedeont (11). Isten azért küldte el Gedeont, legényével együtt, hogy kihallgatva az ellenséges tábor harcos beszédét, megbátorodjanak. Az álom értelmezését – a sátrat ledöntő árpakenyérről – is ők maguk adják meg: Isten győzelmet ad népének, háromszáz emberrel, a hatalmas midjáni és amáléki sereg felett (11–14). Ebből a rendkívüli kijelentésből egyértelművé lesz, hogy Isten adja a győzelmet népének, és Ő már döntött felőlük, ezt pedig az ellenség is tudja. Nem a sereg nagysága, ereje adja az igazi győzelmet, hanem csakis az Úr kegyelme.
Isten ma is felbátorít bennünket. Ő megszabadít minden emberi félelemtől, hogy azok ne legyenek úrrá rajtunk. Ő elveszi a félelemeinket és megáld bennünket, ha az Ő ügyében járunk, akármilyen kicsik vagyunk is. Ő már mindeneknek előtte döntött felőlünk, az igazi győzelmet Jézus Krisztusban nekünk ajándékozta, és Igéjében, Lelke által ebben a győzelemben naponta megerősít bennünket. Most is ezt tette az Úr. Felbátorodhat a szívünk, az életünk, a szolgálatunk – felbátorodhat Isten népe is, felébredhet – és örülhetünk, mint „midján napján”, mert az Úr a terhes igát, a halál igáját, levette rólunk (Ézsaiás 9,3). Az Úr bátorítása nem pótszer, hanem valódi erő és öröm!