Jézus hívása csoda, mert nem emberi előzmények és érdemek alapján történik, hanem Jézus Krisztus isteni, teremtő és újjáteremtő szava által. Mi totálisan belefeledkezünk e-világ dolgaiba, mint Simon és András a mindennapi betevőt biztosító halászatba, és Jézus beleszól ebbe, örök életet adó szavával. Jézus hívása abban is csoda, hogy a megszólítottak azonnal követték Őt; azaz ettől kezdve, az Úr vezetése lett az életükben az egyetlen irányadó mérték és távlat. Mindent otthagytak a megszólítottak Jézusért? Nem ez a fő kérdés. Ha a mindennapi foglalkozásukat illetően továbbra is halászok maradtak volna ezek négyen, azt is Jézus követésében és az örök élet örömében tették volna. Minden embernél másként ölt testet ez az elhívás – Isten akarata szerint –, de a tartalma ugyanaz.
Jézus hívása embermentő szó, üdvözítő hívás. Akik Jézus követői lesznek, azok ebbe az embermentő szolgálatba állhattak. Jézus egy képet használ erre a szolgálatra: emberhalászat. Maga a kép csakis arra utal, hogy kapcsolódik az akkor, ott, Jézus által megszólítottak foglalkozásához. Ugyanakkor ennek a kifejezésnek van egy negatív értelme is, akárcsak a Jézus korabeli zsidóság idejében is volt: rászedni, becsapni a másikat. Ez egy hatalmas figyelmeztetés a Jézus Krisztus nevében végzett szolgálatunkat illetően: soha ne magunkat fitogtatva, magunkhoz, a magunk „keresztyén csapatához” hívogassuk az embereket, hanem csakis az üdvözítő Jézus Krisztushoz! Ez a figyelmeztetés még akkor is fontos, ha az Úr követése mindig egy konkrét gyülekezethez, közösséghez kapcsolódik. Könyörüljön rajtunk az Úr, hogy ne mi szedjük rá az embereket, hatásos szavainkkal és módszereinkkel, hanem Ő szólítsa meg az embereket általunk; így embermentő emberhalászokká lehessünk.
Szólj Urunk, üdvözítő szavad által, mert elveszettek vagyunk Tenélküled, és csak Te menthetsz meg bennünket! Urunk, tégy bennünket embermentőkké mások életében! Urunk, Te vagy az egyetlen, aki nemcsak egy időre mentesz meg minket, hanem örökre, legyőzve a halált.