Ha jön a nyár, sokan letehetik a kezükből a szakirodalmat, és átadhatják magukat a szórakoztató műfajoknak. Mégis jó, ha a kaland és az események nem céltalan sodrásban visznek, hanem nyomot hagynak, elgondolkodtatnak, esetleg még Istenről is mesélnek direktebben vagy áttételesen.
Az éhezők viadala, a Labirintus- vagy a Beavatott-trilógia minden tinidisztópia-rajongó számára ismerősen cseng, már csak azért is, mert film is készült a művekből. Arról viszont kevesen tudnak, hogy hívő talajon és magyar nyelven is születtek hasonlók. Két író műveire hívjuk fel a figyelmet, amelyekben a sci-fi űrsötétjén is átviláglik a hit.
A Holtak Szószólója
Orson Scott Card nevével magyar reformátusok legtöbben úgy találkozhattunk, hogy a Biblia gyermekeknek rajzfilmsorozat néhány részét is ő írta, köztük a szerintem legjobb tékozló fiúról szólót például. Személyében a távolabbival és a vitatottabbal kezdem, mert az író mormon. Ezt a vallást pedig tanbeli különbségei miatt nem tudjuk kereszténynek elfogadni. Ugyan krisztushívőnek krisztushívő, a böjttel, tizeddel és misszióval kapcsolatban pedig még szigorúbb is, mint akár a mai magyar történelmi egyházak vallásgyakorlata. Azonban számunkra érthetetlen módon keveredik a történetbe Mormon könyve, ami feljegyzi Jézus Krisztusnak Amerikába való látogatását. Ezutóbbi szent könyvet méltán érik támadások mind keletkezésének hitelességét, mind tanait illetően.
Viszont nem is mormon könyvét szeretném ajánlani, hanem a Végjáték-trilógiát, azon belül is a második könyvet, amely, azt hiszem, rengeteget formált az egyházképemen. A jövőbe ültetve ugyanis súlytalanul lehet elgondolkodnunk nagy horderejű etikai dilemmákon. Például azon, hányféleképpen ítélhető meg egy-egy emberélet, és ha az illető meghal, akkor ki fogja azt a nézőpontot képviselni és megszólaltatni, amit egyedül ő, vagy önreflexió hiányában akár még ő sem tudott volna elmondani. Ez a feladata a kötet címét is adó holtak szószólójának, aki mintegy a végső megbékélést szolgálja. Mediál? Narrál? Mindenesetre valami olyat tesz, amire, úgy gondolom, mind vágyunk: a dolgok teljességében tár fel eseményeket, motivációkat, életeket, szinte profetikus adottságokkal.
Ugyanilyen súlytalanul lehet a jövőbe ültetni a vallási közösségeken belüli klikkek, egyet nem értések vagy a misszió hibáinak kérdését is. Ebben a második kötetben a Lusitania bolygón járunk, ahol több faj él együtt. Az emberek hozták magukkal a kereszténységet, és megtérítették az itt őshonos emlősfajt, akiket az emberek csak malackáknak hívnak. A malackák nagyon különös létformát képviselnek: haláluk után faként élnek tovább. A galibát az okozza, hogy a malackák – magukra alkalmazva a Szentírás tanait – elkezdik az ő fa létüket tekinteni a Szentlélekkel betöltött életnek, és próbára teszik az embereket: vajon lesz-e belőlük is fa, ha megölik őket, azaz vajon igazhitűek-e? Az író olyan finom lelki rezdüléseken keresztül mutatja be a fanatizmus és a félreértések kérdését, amibe nem lehet nem bevonódni.
Hívták antropológiai sci-finek, családregénynek, drámának, de az biztos, hogy nem hagyja hidegen azokat sem, akiknek egyébként sem az űr, sem a science fiction nem kedves terepe. Az első kötet inkább csak kalandos, de szintén olvastatja magát. Aki szeretne megismerkedni a második kötet hőseivel és előtörténetükkel, az nem fogja bánni az olvasását – a türelmetlen rajongó a kötetből készült filmet is megnézheti –, de talán az első könyv nélkül is megállja a helyét ez a sok díjat besöpört mű. Akit pedig magával ragad az író és világa, annak nem kell egyetlen trilógiánál megtorpannia, mert az Árnyék-sorozat párhuzamos szálon fut a Végjátékkal.
A gömb és Odaát
Másodjára vettem legfrissebb olvasmányélményemet, Zágoni Balázs, az erdélyi keresztény Koinónia Kiadó korábbi vezetőjének kétkötetesét: A gömböt és az Odaátot. Történetünk helyszíne Európa, ahol az unió szétesését követően egymással vetélkedő városállamok nyernek hatalmat. Az egyik város kialakulása kettészakította a főhős kiskamasz, Vik családját: édesanyja a falakon belül dolgozik és él, a fiú pedig apjával egy külső gombászkolónia tagja, ahol nincs internet, gyógyszer, ruha, viszont törlesztendő hitel sem, amibe belesodródik minden ember, aki tanulni akar a városban. Vik elvált szülők tinije: mindenhova tartozik és sehova sem, próbálja megúszni, hogy le kelljen tennie a voksát. „…elegem van az egészből. A folytonos menekülésből…Hogy mindenki mást mond. Hogy állandóan ketté vagyok szakítva.” Eközben megmenti és kegyelmébe fogadja az ismeretlen és titokzatos Gömb, aminek sem tér, sem idő nem jelent akadályt, ám irányítani nem lehet, csak hívni, kérni, várni. Ezzel az ismeretlen eredetű repülő valamivel alakul ki a legőszintébb kapcsolata, vele tapasztalja meg legjobban az összetartozást és a biztonságot, de mit tehet, ha ez a titokzatos Gömb bajba sodorja, a szerettei ellen fordítja és esetleg még el is árulja? Persze más is kíváncsi erre a megmagyarázhatatlan jelenségre, és a titkosszolgálat próbálja beszervezni Viket, hogy kémkedjen a kikémlelhetetlen után.
Vik olyan világban él, ahol nincs vallás. Ahol nem hagyományozódik semmi senkire, nincs kerete, ideje, helye a földöntúlinak. Mégis megtapasztal valamit, ami innentől őt egyúttal egy más rendbe is behívja. Ami vonzza, és bűntudattal, hálával és egyéb irracionálisnak mondható érzésekkel önti el. Ami a pártját fogja, és sokszor helyette is tudja, mire van a leginkább szüksége. Ami sebezhető is, mert viseli a nyomát az ütéseinek. És végképp: ami alternatíva a darabokra eső világa ellenében is.
Ahogyan mi is jellemzően akkor kezdünk előrébb jutni az önismeretben, amikor válságba kerülünk, Viket is a körülötte elkezdődő hajsza és bonyodalmak vezetik el élete beszélgetéseihez: például ahhoz, amikor édesapjával felfejtik a család történetét, amely által a társadalomba is betekintést nyerünk. Hogy jutnak el nyugdíjasok odáig, hogy másokra törjék a házat, gyerekeket riogatva? Hogy lesz gyümölcsöző iparrá az internetes életünk dizájnolása? Melyik város a jó, ha van még jó egyáltalán? Melyik szülő a jó, ha van jó egyáltalán? És kivel kéne Viknek tartania és azonosulnia? Olvasmányos regény megosztottságról, reményről és áldozatról, amely továbbmutat önmagán. Zágoni Balázs története megfilmesítésért kiált!
