Puzsér Róbert, a mai magyar társadalom szekuláris prófétája nekimegy Szikora Róbertnek, ám nem valami szakmai kérdés kapcsán, hanem súlyos teológiai állítások mentén. Szikora ugyanis azt nyilatkozta a Blikknek, hogy szerettek volna gyereket, de miután vágyuk nem teljesült, elfogadták Isten akaratát, s nem kívántak az orvostudomány segítségével élni. Ezzel Szikora azonosult a katolikus egyház tanításával, miszerint az emberi élet kizárólagos forrása Isten, amiből az a következtetés adódik, hogy az ember – még ha a tudomány Isten ajándéka is – nem avatkozhat bele az élet teremtésének isteni rendjébe.
Református teológusként nem azért írom ezt a cikket, hogy ebbe a vitába beszálljak. Pontosabban mégis beszállok, mégpedig azért, mert Puzsér prófétikus hevületében nemes egyszerűséggel, sajnálatát is kifejezve azt állítja, hogy az általa is kedvelt Szikora meghülyült. A történetből Puzsér azt a következtetést vonja le, hogy a „jobboldal a kulturális baloldallal egyező ütemben radikalizálódik és bestializálódik: egyre agresszívebb, egyre babonásabb, egyre fanatikusabb.”
Nos, az eset kapcsán érdemes Puzsér figyelmét felhívni ama egyszerű tényre, hogy az „elhülyülés” talán nem a legmegfelelőbb szó Szikora Róbert gyermekáldással kapcsolatos gondolkodásának a leírására. Szikora egyszerűen kiállt a katolikus tanítás mellett, s azt a maga életére nézve is elfogadta. Ez igen tiszteletre méltó, messze nem az elhülyülés mozzanata.
Csakhogy ezt a liberális Puzsér nem érti. Azt mondhatná, hogy nem ért egyet a katolikus egyház tanításával, de az már a liberalizmus alapelveinek is ellentmond, ha azokban, akik elfogadják ezt a tanítást, az elhülyültek csoportját látja.
Talán ideje lenne megtanulnia az állítólag liberális Puzsérnak, hogy tényleg van olyan, ami az ő világképéhez képest lényegileg más. Illene ezt a másságot tiszteletben tartania. Ehelyett ő azt üzeni Szikorának, no és a katolikus egyháznak, hogy amit mond, az hülyeség. Ez igazán kedves. A tetejébe még aggódik is a közbeszéd radikalizálódása és bestializálódása miatt. Akkor most ki radikalizál?
A szomorú az, hogy nincs ebben a Puzsér-féle radikális liberalizmusban semmi új. Mindenki mondjon le sajátszerűségéről, s akkor majd létrejön valamiféle társadalmi béke. A katolikus Szikora ne legyen már annyira katolikus. Ez a liberalizmus azt hiszi, hogy valamiféle egyetemes világnézeti normát képvisel, amelyhez képest minden más csak hülyeség. A humanitás és racionalitás ilyen leplezetlen kisajátítási kísérlete állítólag messze áll mindenféle radikalizmustól.
Talán pont ellenkezőleg. Hadd legyen már mindenki az, aki. Ez egy klasszikus liberális álláspont – szemben Puzsér militáns liberalizmusával.
Egy szó, mint száz, Szikora nem hülyült el. Csak hithű katolikus. Illene ezt Puzsérnak is felismernie és tiszteletben tartania, még mielőtt fene nagy prófétikus hevületében a liberális véleményterror papjává szegődik.
(Borítókép: Szikora Róbert. Fotó: Blikk)
