Amikor évtizedek múlva is visszaemlegetik egy meccs bizonyos mozzanatát, akkor az bizonnyal sorsfordító. Az ilyen kiemelt jelentőségű pillanatokat hívják a sportban – a férjem szerint – momentumnak. Azt hiszem az ilyenféle momentumokért nézünk versenyeket, legyenek azok olimpiai számok, vagy akár főzőshowk. Bármit, amiben esélyek változnak, sorsok és csoportok mérettetnek meg. A sok színfalak mögötti folyamat után egy nyilvános, látványos és jól beazonosítható pont.
De mi van azokkal a csapatokkal, akiknek nem volt miből fordítani, mert nem álltak vesztésre? És mi van azokkal, akiknek sosem kellett látványosat fogyni, mert sosem híztak el? Mi van azzal a párral, akinek sosem volt szüksége látványos újraházasodásra, terápiára, békülésre, mert mindig figyelemmel vigyáztak hűséggel és szeretettel egymásra? Igen, amit láthatunk a mások életéből sokszor csal. Ami a lényeg, ami az érték, az sokszor nem lesz momentummá, az sokszor marad a színfalak mögött, az öltözőben, az edzőteremben. Csöndes, dolgos, odaszánt és átimádkozott hétköznapokban.
Értékesebb-e vagy csak hangosabb a momentum, mint a csöndes háttérmunka? Azt tudjuk, hogy publicitása csak az elsőnek van. Mindig nagyobb az ismertsége a showműsorban berobbanó celebnek, mint a reggelt-estét edzéseken töltő olimpikonnak. Nagyobb feltűnést kelt a startup, ami a semmiből fejleszt valami terméket, mint a régi ismert cég, aki évtizedek óta lassan, megbízhatóan finomítgatja a dolgait. Többet csámcsogunk azokon a párokon, akik hol együtt, hol külön vannak teátrális békülésekkel és viharokkal a biliben. Mert az, hogy valami rendjén van, az nem hír.
Mindig erősen foglalkoztatott hogyan gondolkodik ki-ki a megtérésről. Amikor a teológiára értem, az idősebb társak hangzatos megtéréseket vártak, nem tudtam miben különbözik ez attól, amikor a rajongó kisgyülekezetek nyelveken szólást várnak a hit mércéjeként, és az odatartozáshoz. Beavatás? Előzetes követelmény? Elvárás. Kérdés, hogy jó-e. Hogy valóban evangéliumi-e.
Jézus Lukács evangéliuma 13. részében ír két tragédiáról, ami biztosan foglalkoztatta az őt hallgatókat. Az egyik Pilátusnak egy rémtette, amikor valószínűleg a páska ünnep körül gyilkoltatott le zarándokokat, ezzel nem csak életeket vett el, de a templomot, az ünnepet és a zsidóságot is megalázta. A másik pedig egy torony leomlása, mely minden bizonnyal a jeruzsálemi fal egy erődítménye volt, és maga alá temetett majd húsz embert. A korabeli farizeusi hozzáállás azt mondta, hogy a büntetés a bűn súlyában érkezik. És hát mi lehetne más e két eset, mint büntetés.
Jézus több nagyon fontos és mély dolgot fűz hozzá e két esethez. Először is kimondja ezeket, nem kerülgeti, de kivonja ebből a gondolati körből: nem, nem voltak bűnösebbek, mint más. Nem ezért történt. De térjetek meg – mondja a körülállóknak.
Nekik? Ők? Miből térjenek? Pont ők, akik ott hallgatják Jézust?
A megtérésről sokszor csak úgy beszélünk, mint egy viselkedésterapeuta: elhagyni rossz szokásokat és felvenni kívánatosakat. De ha ez csak ennyi volna, akkor bizony izzadtság szaga lenne a történetnek. Ehhez valóban elég a motivációs tréner, meg az önbizalom-növelés, akaratfejlesztés. És ha ennyi a megtérés, könnyen meg lehet játszani vagy felvenni szerepként, amit hazaérve, mint a munkás inget lerántunk.
Jézus az evangéliumokban valami ennél mélyebb dologról beszél. Amikor az ember le tud számolni az önmegváltó próbálkozásaival, legyen az nekem a munka területe, ideológiai harc, a családja menedzselése, vagy bármi. Azok a dolgok, ahova az energiáit koncentrálja, és azok, amikkel általában bíztatja magát a rossz napokon. Az ember szíve folyamatos önmegváltásban van, hacsak nem a nagybetűs Megváltó uralja. Maga akar nevet teremteni magának, értelmet az életének. Az evangéliumi megtérés az, amikor mindegy, hogy én mit teszek, vagy milyen vagyok. Nem akarok tetszelegni teljesítményben, erkölcsiségben, gondolataim nagyszerűségében – semmiben, ami emberi. Csak egyedül Istenben akarok gyönyörködni. Benne látok mindent, ami jó. Ezért mondja Jézus ezeknek az embereknek, mert ebben mind érintettek vagyunk: értsd nem csak gonosztevők, törvényeket áthágók, hanem mind. Mindannyiunknak megtérésre van szüksége, és talán különösen annak, akinek egyébként jól megy a sora.
Ebből aztán van, hogy gyümölcsként következik momentum. Van, hogy valóban van minek látványosan hátat fordítani Isten kegyelméből. De van, hogy csak az addigi látszólag vallásos vagy átlag konzervatív életvitelből az ember egészen egyszerűen elengedi a görcseit hála Jézusnak. És a látványos dolog az öltözőben, meg az edzőteremben, meg a szív színfalai mögött marad. Nincs nagy jelenet, szívszaggató bizonyságtétel, csak egy csöndes átadott élet.
Figyelj fel azokra, akikről nem szólnak a hírek! Lásd azokat, akik a színfalak mögött maradnak! És tudd, hogy a te életedben akár volt nagy jelenet, akár nem, a lényeg az, hogy az üdvtörténet nagy mérkőzésében megtörtént a momentum, és az Jézus halála és feltámadása volt, amit örökké fel fognak emlegetni, és ami örökre eldöntötte a csata kimenetelét! A reményünk csak az, hogy az ő csapatában focizunk!
