„A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája,
a romlott pedig összetöri a lelket.”
Példabeszédek 15:4
Egy név. Egy fiú. Egy élet. 16 év. Iskolai zaklatás.
Önkezével vetett véget az életének. Nagy port kavart. Nem tudjuk mi történt. Vagy akik tudják, hallgatnak. Csak a szokásos újságírói zörgetés, sejtetés, csepegtetés megy. Mindenesetre kinyílt a panaszzsák. Régi sérelmek, bántások látnak napvilágot vagy monitorledet.
A fiú története elindított valamit, amely majd szépen lassan ismét visszasüpped csipkerózsika álmába, hogy egy újabb tragédia kapcsán megint a felszínre törjön.
Csak pár egyéni tragédia a közelmúltból.
- „elkezdték piszkálni az osztálytársai: csicskáztatták, megverték, megrugdosták, illetve rendszeresen elvették tőle az uzsonnáját vagy a zsebpénzét. […] odáig fajult a zaklatás, hogy a fiú szemébe fenyőtobozt dobtak az iskolatársai […] a gyerek 90 százalékos látáskárosodást szenvedett a levált retina miatt.”
- Szülei nem engedik többé abba a fővárosi iskolába 11 éves kislányukat, ahol a gyermek elmondása szerint a napköziben kővel dobálták, majd kavicsot etettek vele.
A pszichológus azt mondja: A gyerekek sokszor nem árulják el, ha probléma van az iskolában, félelem, szégyenérzet gyötri őket.
„Zaklatásról akkor van szó, amikor rendszeresen ismétlődő jelleggel bántják a gyermeket; a cél a fájdalom okozása, az ártani akarás, […] A fizikai zaklatásnak nyoma marad, melyet a gyermek igyekszik elrejteni a külvilág elől, ekkor bezárkózhat a fürdőszobába, nem akar öltözködni a családtagok előtt. […] A verbális, érzelmi zaklatás felfedezése sajnos nehezebb, a hangsúly azon van, hogy a gyermek korábbi viselkedési mintái, reakciói megváltoznak. Nem akar iskolába menni, holott korábban ez nem okozott problémát, fejfájással, hasfájással, hányingerrel küzd, ha iskolába kell menni, ha hétvégére sikerül is valamelyest nyugodtabbá válnia, vasárnap este már kezdi rosszul érezni magát, zárkózottá válik, nem akar az iskolában történtekről beszélni. […] Ha rákérdezünk az iskolai történésekre, heves érzelmekkel reagál (dühös lesz, vagy nagyon szomorú), rossz jegyeket kap, leromlik a tanulmányi eredménye, alvás- és koncentrálási problémái lesznek, evészavarok is megjelenhetnek, önbizalma nagyot csökken, önértékelési problémái lesznek, megjelenhetnek depressziós tünetek, öngyilkossági gondolatok. […] A cyberbullying, az internetes zaklatás kiemelkedően veszélyes típus, hiszen nem csak az iskolában, hanem a nap bármelyik szakaszában és hétvégén is előfordulhat. Fontos, hogy szülő kontroll alatt tartsa gyermeke internetezési szokásait, és a kritikus gondolkodásra nevelje.”
Szent Balázs Katolikus Általános Iskola jelentetett meg fotókat az internetes felületén, és üzent II. János Pál pápa szavaival:„Legyetek barátai azoknak, akiknek nincsenek barátai. Legyetek a családja azoknak, akiknek nincsen családja. Legyetek a társasága azoknak, akik kirekedtek minden közösségből.”
A Szentírás is tud zaklatásról. Ennyire nem új, nem idegen az emberi természettől. Elkánának két felesége van, és az egyiknek nem született gyermeke. „Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárta a méhét. Így történt ez évről évre: valahányszor fölment az Úr házába, ezzel bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.” (1 Sámuel 1, 6-7.) Anna volt a neve. Egy hihetetlen történet kezdődött meg akkor, amikor Isten házában leborult imádkozni, és Isten elé tárta áldatlan állapotát. „Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!” (1 Sámuel 1, 10-11.)
Meghallgatta Isten az imádságát. Valóban évre rá fiúgyermeket szült, akit Sámuelnek nevezett, mert meghallgatta az Úr. Két könyv tanúskodik Sámuel istenes életéről, és Izráel egyik kiemelkedő bírája, vezetője lett.
Arany János a Toldi című művében ír zaklatásról, melynek roppant tragikus kimenetele lesz:
„Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.”
Minden kor ismeri a zaklatást gyerekek és felnőttek, férfiak és nők, a „mások” – legyen ez rassz, vallás, társadalmi státusz, nemi orientáció – között.
A keresztyén ember számára Jézus életeseményei az iránymutatók. Ahogy a lepráshoz közeledik. Amikor engedi, hogy a bűnös nő megkenje a lábát. Ahogy a gadarai megszállott képviselője lesz az „idegen” démonokkal szemben. Ahogy még a kereszten is imádkozik azokért, akik oda juttatták és örülnek ezen.
„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” Efézus 4:29
Volt állami gondozásból nevelőszülőkhöz került lány osztálytársunk. Őt lányok és fiúk is piszkálták. Ez a tyúkudvar szindróma. Valaki elkezdi és utána többen is csatlakoznak. Hiába csak páran tették ezt, a többieknek se volt fogalma arról, hogy mit tehetnek. „Tanár néníííí!” – ez így kevés.
Most is figyelem az iskolában, és látom is időnként kipécéznek valakit maguknak páran. Látom a pedagógusokat, hogy résen vannak. A mi korunkban sajnos a szülők jó része nem partner. Nincs értékrendjük, csak érdekeik. A csemetéjük jó hírét ferdítés, hazugság, rágalmazás, akár hamis alapon nyugvó feljelentés útján is megvédik. Egy rutinos, már nyugdíjas tanárnő mondta nekem, hogy jellemtelen szülő jellemtelen gyereke. Így jellemezte a legtöbb konfliktusos esetben a résztvevőket. Hosszú évtizedek tapasztalata alapján.
A zaklatás sokkal bonyolultabb, mint hogy csak megbeszélés kérdése lenne. Annyi mindentől függ. Mert a zaklatók is éppen lehetnek rossz életszakaszban, akik valamiért zaklatnak. Vagy bizonyítani akarnak valakinek, vagy önmaguknak egy gyengébb ember felett aratott győzelemmel.
Nem elég az áldozatra figyelni, sőt valószínűleg a zaklatókra kell jobban figyelni. Lehet szociálisan sérült, szociopata, gonoszkodó, vagy éppen sikertelen, gyenge jellem.
Nem lesz olyan kor, társadalom, hogy ne legyen zaklatás. Olyan lehet, hogy kicsi korunktól kezdve empatikusabban nevelnek, és bátrabbnak. Mert bizony a bátortalanság, bizonytalanság legalább annyira melegágya annak, hogy néhány ember úgy érzi, bármit megtehet. De nem tehetné, ha lenne már legalább két ember, aki azt mondja nem. „Tönkreteszi szavaival felebarátját az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek.” Példabeszédek 11:9
Mindenképpen erős értékrendre és bizonyosságra van szükségünk, hogy ellenálljunk a gonoszkodásnak és melléálljunk az igazságnak, valamint az áldozatnak.
Nem szabad elfelejtkeznünk kimondott szavaink visszavonhatatlanságáról, és hosszú távú hatásairól. Tanítjuk, tanuljuk: Hányféle módon vétkezhetünk felebarátunk ellen? Szóval, cselekedettel, gondolattal, és mulasztással. A szóban erő van. Lehet bántás, de biztatás is. Okozhat sírást, de fel is emelhet örömre. „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek 18, 21
Egy fiú messzire ment, mert közelebb már nem állhatott meg. Annak a közösségnek lesz most bőven tennivalója, ha ugyan bármit is tehetnek, vagy akarnak tenni.
„De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek.” Máté 12:36-37
(Photo by Morgan Basham on Unsplash)
