A gyülekezet, mint nagy család, gondoskodott azokról, akik közöttük özvegyekké lettek. A gyülekezet mindenekelőtt befelé végez szeretetszolgálatot. A testvérek közösségének először egymásról kell gondoskodni. Bizony, ezen a területen is van hiányosságunk.
Érdekes olvasni azt a hosszú feltételrendszert, amit itt a gondoskodás feltételeként sorol fel az apostol. Nem részletezem, olvassuk el! Már-már azt mondhatnánk, ha egy orvos ilyen sok feltételt szabna a gyógyításnak, akkor bizony belehalnánk a betegségbe. Olvassuk figyelmesebben az igeszakaszt! Az akkori gyülekezetben az özvegyeket feljegyezték, és akiket feljegyezték, azok egy gyülekezeti tisztség – az özvegyi tisztség – részesei lettek. Az apostol itt nem az özvegyekről való gondoskodás feltételeiről szól, hanem arról, hogy az özvegyi tisztség közé milyen szempontok szerint vehető fel egy-egy özveggyé lett gyülekezeti tag.
Jézus Krisztus feltétel nélkül segített rajtunk. Még olyan történetet is olvasunk a Bibliában, hogy Jézus a béna embert meggyógyította, látva azoknak hitét, akik magatehetetlen barátjukat, a ház tetejét is megbontva, Őelé vitték. Jézus szeretete feltétel nélküli. Ezt nehezen mondjuk ki, mert szinte lehetetlennek gondoljuk, hogy nekünk semmit ne kelljen tenni a megtartó, üdvözítő kegyelemért. A hitet is éppen akkor támasztja a Szentlélek bennünk, amikor elfogadjuk, hogy semmit nem tudunk az Úr elé vinni, de megyünk Őelé, vagy hagyjuk, hogy Őelé vigyenek mások, mert csak Ő segíthet rajtunk. Aki azonban részesült ebben a megtartó kegyelemben, az hitében erősödik, és igazodik ahhoz az isteni rendhez, amiben kitejesedhet az emberi élet. Az üdvösséget nyert ember is feltétel nélkül segít azon, lehetőségei keretei között, aki mellette bajba kerül, gyülekezetben és gyülekezeten kívül egyaránt.
Ne felejtsük el, egyszer mi is egyedül maradhatunk, bajban, betegségben, „özvegységben”. Áldott legyen az Isten, hogy angyala küld mellénk segítőt, aki tehetetlenül is odavisz a megváltó Úr elé, feltétel nélkül. Az özvegység üzenete ez. A gyülekezeti özvegyi tisztség pedig arra mutat rá, hogy már az akkori egyháznak is volt hivatalos szeretetszolgálata. Ezek voltak az özvegyek: amíg egészséggel bírta, annak cselekvője volt, amikor nem bírta, maga is a szeretetszolgálatra szorult.
Az özvegyi tisztségről leírja az apostol, hogy igenis, itt már vannak feltételek, mint minden más egyházi tisztségnél (9–10): mintaszerű előélet (6–7), azaz hitben megélt családi élet (12), ahol az özvegy már gyakorolta a krisztusi szeretetszolgálatot; valamint feltétel az is, hogy az illető, az adott állapotát hitben hordozza (5), mint aki megadta magát az Úr akaratának és várja az Úr végleges szabadítását.
Az apostol a szeretetszolgálat gyakorlásában is „hittel gyakorlati” megfontolásokat tesz. Csak ott vállal a gyülekezet szeretetszolgálatot, ahol a segítség másként nem oldható meg. Ahol az özvegynek vannak gyerekei vagy unokái, ott azok gondoskodjanak az özvegyekről (4). A fiatalabb özvegyek vállaljanak munkát, menjenek férjhez (11), így gondoskodjanak magukról (14). Indokolatlanul, kényelemből, lustaságból senki ne terhelje a gyülekezeti szeretetszolgálatot (16). Ez egy fontos szempont, ma is, amiről mindig elfelejtkezünk. Ki is mondja az apostol: aki nagyon ráér pletykálni, más dolgába avatkozni (13), az többnyire kihasználja a másik krisztusi szeretetét. Ez bűn! Vannak olyanok, akik csak azt nézik, mit kaphatnak, az soha nem jut eszükbe, hogy ők mit adhatnak. Mindenkinek van valamilye, amiből tud adni a másiknak! Túllépve az özvegyeken, mindig csodálkoztam azon, hogy egyeseknek mennyi idejük van, még panaszkodni, zavart kelteni is. Ezzel az energiával maguk már régen tehettek volna érdemben valamit annak a problémának a megoldásáért, amiről éppen fröcsögnek.