Népszámlálás. A részvétel kötelező, de az úgynevezett érzékeny kérdésekre, mint a nemzetiségi, vallási hovatartozás, vagy épp az egészségi állapot, nem kötelező felelni. Miért teszünk mégis jót vele, ha felvállaljuk? (Sőt azzal, ha odafigyelünk, hogy a kérdezőbiztos meg ne kíméljen bennünket az ilyen „kellemetlenkedő” kérdésektől?)
Nem vagyok oda a református vagyok kampányunktól. Szeretem a benne lévőket, de nem ad információt, se indíttatást, se semmit. De a cél fontos. A héten beszéltem kisebbségi képviselővel, fogyatékossággal élőket támogató civil szervezetben dolgozókkal, és persze egyházam ilyen és olyan tagjaival. Minden egyes felzárkóztatási program, pályázat vagy egyáltalán közös gondolkodás onnan indít, hogy hányakat érint az adott kérdés. Legyen szó arról, hogy kerüljön-e lift az irodaházba, és az új részleg milyen szolgáltatásokkal rendelkezzen, odáig, hogy az ország melyik pontjain van szükség több tanodára. Nekünk itt a Dunántúlon, akik látjuk a belső migrációt az elmúlt évtizedben, különösen fontos átlátni a magukat reformátusnak vallók számát, mert lehet, hogy már rég nem azokon a településeken vagyunk kisebbségben, ahol gondoltuk, illetve könnyen lehet, hogy új református szigetek alakultak a történelmileg katolikus tengerben. Arra is fény derülhet, hogy hol van szükség új közösségekre.
Emellett a hitvallási lehetőség kiállás is. Ez lehet a mi társadalmi REND-ünk, összefogásunk. Amikor ma egy coming out bármilyen műsoridőben üdítőnek szánt tartalom, a hittel való kiállás a média számára nem hírérték. Legyen legalább a társadalmi kutatások számára reális a kép.
Református identitásunk nagyon is támogatja az ilyenfajta önismeretet, ezúttal a szokásos individuum jelentéséből kiszakítva, a bibliai közösségi térre alkalmazva. Az egyházi önismeretet segíti a népszámlálás, felmutatva az erőnket, akár kisebb, mint hittük, akár esetleg több. Képbe kerülni feladatot ad, elkötelez, megerősít.
Ugyanakkor fontos óvni magunkat a népszámlálás jelentőségének túlgondolásától. A megfelelő rubrikában elhelyezett ikszek nem jelentik azt, hogy a toll végét fogó tisztában van a hitvallásainkkal, és jelenlétével gazdagítja a közösségeinket. Ha szép számok fognak kiderülni nagyjából a nyárra, a vallási hovatartozást taglaló kérdésre, az is még mindig inkább azokat jelölik ki, akik felé missziónk van, mint azokat, akiket misszióba lehetne indítani. Az elköteleződés mértékét majd más kutatások hivatottak vizsgálni.
Most egyelőre az a fontos, hogy töltsük ki az ide vonatkozó részeket alkalmas időben, ezzel segítve az egyházunkat.
