A természetvédelem, környezetvédelem nálam egybefonódik a hittel. A Teremtő teremtése szép, és jó. Abba nem szabad belenyúlnom úgy, hogy azt megváltoztassam az eredeti teremtési cél ellenébe. Ez a hozzáállásom. Ha tisztelem Istent, tisztelem a teremtményeit, Teremtését is. Csodálkozva szoktam néha erről hívőkkel beszélgetni, akik azt mondják, hogy Isten mindent azért adott, azzal a céllal, hogy abból jól éljünk. Hiába beszélek velük pazarlásról, az „elég” fogalmáról, a másik lény, vagy élettelen képződmény létjogosultságáról, ez nem szokott szempont lenni. Nyilván élhetek velük, ehetek húst és növényt, és használhatom a fát, a kőzetet az életem fenntartásához. De nem kell egy egész patakot elmérgeznem, a húsigényemhez egy csordát kiirtanom, az építkezésemhez egy erdőt tarra vágnom. A legszebb az, amikor egy fakivágásról van szó. Vágjuk ki, mert túl sok a sepregetnivaló ősszel. Vágjuk ki, mert nem nő rendesen alatta a nyírható gyep. Vágjuk ki, mert felnyomja a térkövet, betont, járdát, árokkövet. Aztán meg sírunk, hogy meleg van a napsütésben, sehol az árnyék. Meg nincs gyümölcs, meg tűzifa. Sajnos strukturális tragédiánk és bűnünk van, mert a közösségeink, társadalmaink olyan életvitel, életmód, életelvek mellett szervezik magukat, hogy ellenségei lettek a Teremtésnek. Minimum a tudatlan, ostoba felhasználó, de a tudatos gonosz romboló között.
A kilencvenes évek elején már találkoztam ezzel. Akkor még nem volt szervezett szállítás, de már egy gyülekezeti presbiter külön gyűjtött mindent. Nevettük, mert egy kamrát telerakott már tejeszacskókkal, tejfölös poharakkal, vajcsomagolással, csoki alufóliával. Akkor ez olyan Don Quijote-i küzdelemnek tűnt. Nem igaza lett?
Egy kicsi dolog, amit a rossz struktúrában is tehetünk, ha a termelt szemetünket egy kicsit odafigyelve kezeljük, és ezzel is lassítjuk a rombolásunkat, szennyezésünket, vagy annak hatásait.
Azonban jó tudni, hogy mit miért, hogyan. Van sok szép hangzatos megoldás, amely a szakember szemszögéből másképpen néz ki. Érdemes környezettudatosan élni, de helyes ismeretekkel is, nem csak a social média aktuális, szép, idilli, trendi, SUV/ terepjáró-humánus, középosztálybeli lelkiismeret nyugtatós technikákkal élni. Nem vonja senki kétségbe az indulatot, de ha csinálunk valamit, akkor ésszel is.
Trend a lebomló zacskó, de valóban környezetbarát? A szakember szerint egynél többször nem lehet újrahasznosítani, és igaz, hogy lebomlik, de a visszamaradó műanyag, mert van benne, az mikroműanyagként a vízben, talajban és a levegőben fog tovább létezni, mert ezt is be kellene dobni a szelektívbe. Némi túlzással, öngyilkosságnak nevezi a lebomlót, és környezetbarátabbnak a nem lebomló polietilén műanyagot, már ha szelektívbe gyűjtik teljesen újrahasznosítható. Ezzel lehet vitatkozni, de ezt egy újrahasznosító szakember mondja.
Lelkesen szoktunk beteg gyerekeknek kupakot gyűjteni. „Ahhoz, hogy egy magyar ember 100 forintot tudjon adományozni, másfél kiló kupakot kellene összegyűjtenie, ami körülbelül egy hatvanliteres szemeteszsáknyi mennyiség, azaz 500-600 darab. A kupakokból egy kamionra olyan 4-5 tonnát tudunk felpakolni. A piaci ára most 65 Ft kilónként, amihez még 15 Ft szállítási költség járul, így valójában csak 50 Ft-ot kapunk érte. A kamion teljes ára így 250.000 Ft. Éves szinten 300 tonna kupak gyűlik össze. Ha a valóságot szeretnénk hallani, akkor inkább száz forintot dobjunk be egy arra kijelölt adománygyűjtőbe, ami egy tescós ásványvíz ára, és igyunk helyette csapvizet”.
Nyugodtan dobhatják a kupakokat is a PET palackkal együtt (taposva) a gyűjtőbe, mert el tudják különíteni a könnyebb kupakot a nehezebb PET palack anyagától.
A családunkban, bár én morgolódtam emiatt, mindig kimossák a tejes, tejszínes, tejfölös, joghurtos dobozokat, húsos, felvágottas, egyéb csomagolásokat, sokszor meleg vízzel. Azért, mert a szegény válogató dolgozó ne találkozzon a rohadó szennyeződéssel. Az újrahasznosító szakember meg elmondja, hogy ők is csak akkor ajánlják a mosást, ha nem bírják a szagokat, és nem tudják hol tárolni, mert a mosással felesleges szennyvíz képződik, főleg meleg vízzel, sok energiával. Mert az összes anyagot bálázzák, és olyan üzembe viszik, ahol ledarálják és mossák. Teljesen mindegy, hogy előtte mosták vagy nem.
Mindenképpen érdemes szelektíven gyűjteni a szemetet. De oda kell figyelni, hogy hogyan. Időben, a megfelelő helyre. Az újrahasznosítható műanyag másodlagos, olcsóbb nyersanyagforrás. Ha felmegy a kőolaj ára, akkor igen fontossá válik, mert nem a drága nyersanyagból kell mindent előállítani. A fémet, papírt, üveget, műanyagot mindenképpen érdemes szelektíven gyűjteni. Mindent a megfelelő helyre kell dobni, és automata gépek válogatják, hogy alkalmas újrahasznosításra vagy nem. Valóban tettünk valamit a környezetünkért.
Ne felejtsük, egyedül az el nem használt energia a környezetbarát. A fel nem használt nyersanyag a legjobb állapota az anyagnak. De ha szükséges már valami, akkor a szemünk előtt az „elég” lebegjen, ne a „minél több, ha olcsó”, mert tisztelni kell a Teremtőt, és akaratát, és megbecsülni amit teremtett, és nekünk adott.
Ajánlott cikk: Szelektív hulladékgyűjtés: nem kell öblíteni, és egyéb tévhitek eloszlatása
Ajánlott video: BARAKA (51:35-től)
