Egyszer Jézus Krisztus a nagy mennyégben az apostolaival, meg az övéivel hallgatta a földiek imáit. Imádkozott ott mindenki. Az „Ó Istenem!”, meg „Oh my God”, „JézusMária”, a csúnyábbakat már fel se vették. De volt ott jól kivehető imádság is. Ezeket hallották meg inkább.
Imádkozott a gazdasági, politikai érdekkör: Hatalmas Égi Uralkodó!
Tudod hasonló dolgokat teszünk mi, Te meg én, meg a kollégáim. TE is irányítod a világot, mi meg besegítünk.
Tudjuk, hogy kérted, ne aggódjunk az ételünk, italunk és élelmezésünk, ruházkodásunk felől. De azért ebbe be kellett nekünk is szállni. Egyre többen vannak a földön. Sok éhes száj. Már nem elég a régimódi agrárium. Már élelmiszert kell termelnünk. Végtelen marhacsordákat tartunk a húsáért. Hatalmas telepeken tartjuk a szárnyasokat és a négylábúakat. Végtelen egybefüggő mezőkön termeljük a haszonnövényeket. A növények sokaságát módosítjuk genetikailag, hogy önmagukat meg tudják védeni a betegségektől és kártevőktől. Alig tudjuk kiirtani azt a sok felesleges állatot és egyéb növényt, ami veszélyezteti a monokultúránkat. A tengeri halak meg nem szaporodnak rendesen.
Ma már nem elég a szamár, lovaskocsi. Amennyi energiát csak lehet, kiszedünk a földből, hogy azzal üzemeltessük az erőgépeket, traktorokat, kamionokat, autóbuszokat, vonatokat, a hajókat, autónkat, repülőket. Annyi embert kell naponta célba juttatnunk, hogy dolgozzanak, hazaérjenek. Nehéz logisztika ez. A hidegben fűtünk, a melegben hűtünk. Hát lopjuk mi az energiát? Hát teszünk mi bármit is feleslegesen?
Az emberek jó része nem is tud gondolkodni, olyanok, mint a gyámolításra váró csecsemők. Ezt is megoldottuk. Megmondjuk, mit tegyenek, mit mondjanak, olvassanak, higgyenek. Elrendeztük nekik az egész életüket. Felkelhetnek, dolgozhatnak, szórakozhatnak, elmehetnek időnként nyaralni, pihenni. Létrehoztuk a mesterséges intelligenciát, mert ezzel tudjuk már csak koordinálni az életet.
Ha ebben segítenél, mert el kellene venni az akadályokat. Mindig vannak, akik a haladás útjába állnak. Elég sok ember nem érti, hogy ez a jövő. Nincs szükség zavaró tényezőkre, történelemre, identitásra, emlékezetre, különvéleményre. Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk és ne kelljen feszültségben élnünk, mindenképpen egy irányítás alá kell vonni az embereket, államokat.
Ebben valóban segíthetnél. Néha már mi is megijedünk, hogy fegyverhez kell nyúlni, mert másképpen ezek az értetlenek nem értik, hogy jót akarunk és nekik kutya kötelességük ezt a jót akarni, támogatni.
Mi a hasznot is jóra fordítanánk. Áldd meg a vállalkozásainkat, fegyvereinket, hadainkat, hogy rendbe tegyük végül a dolgokat. Ellenségeinket pusztítsd el! Tedd tönkre erőműveiket, földjeiket, vizeiket, gazdaságukat. Vagy add nekünk, hogy jóra használjuk!
Csak engedélyezd, hogy a világodat a szükségeink szerint alakíthassuk. Ámen
A férfi és nő se hallgatott: Drága Teremtő!
Miért teremtettél ilyennek, miért nem olyannak? Miért adtál gyereket, családot? Sokkal egyszerűbb lenne nélkülük. Miért kell felkelnem és gondoskodnom másokról? Miért nem lehetek szerelmes egyfolytában? Miért nem cserélgethetem le állandóan megkopott unalmas kapcsolataimat? Miért ne lehetne minden nap izgalmas?
Naponként munkába utazom. Dolgozom. Néha szabadságra megyek pihenni. Nem azt csinálom, amit szeretnék és amihez értek. Mozdulatokat tanítottak meg, és nem is értem mit csinálok. Unom az életet, valami változatosságra vágyom.
Valamit csinálok, amihez semmi közöm. Valaki állandóan figyel és megmondja ki vagyok. Valaki beosztotta az életemet és nem tudom mit jelent élni.
Ha így van, legalább szórakozhassam egy kicsit. Legalább bódítsanak el a gépekkel, a képekkel, az algoritmusok által kiszámolt és nekem adott virtuális valósággal. Ha ez sem megy, akkor követelem a napi alkoholomat.
Mit tudsz tenni, hogy ne kelljen már gondolkodnom és gondoskodnom? Belefáradtam az életbe. De Te adtad, Te el is veheted. Ámen
A katona imája rövid és volt céltudatos: Uram!
Ne legyen nagyobb haragod, mint a józanságod! Parancsot teljesítek. Előttem koordináták és térképek. Gombokat nyomkodok, irányítok, és valahol felrobban egy töltet. Nem kérdezem fáj-e? Tőlem se kérdezik. Nem kérek kegyelmet, de nem is adok. Engem arra képeztek ki, hogy elhozzam a végső megoldást. Mindegy, hogy milyen áron. Én teljesítem.
Te tudod, milyen ez. Hiszen parancsolsz, és engedelmeskednek Neked. Hát nekem is engedelmeskedni fognak, mert nekem is parancsolnak, és én is parancsolok. Ámen
Csak a kisgyerek imája volt formabontó: Jézus bácsi!
Minden este máshol alszunk. Fázom és nincs meg a macim, és Cirmi cicánk is elveszett. Reggel már nem kapok kakaót. Anyu este sírt, és pofont adott. Idegen, mogorva bácsik jöttek, nekem adtak csokit, de anyu sikoltozott.
Haza akarok menni. A barátaimmal és Buksival akarok szaladgálni a réten, és a patakba fürdeni. Anyu és apu süssön szalonnát. A nagyi meg hozzon rétest, mert csak ő tud olyat, és néha olyan viccesen beszél, amikor kiesik a fogsora.
Jézus bácsi! Mikor fog mosolyogni anyu, és mikor lesz kedves velem? Mikor jön haza apu a háborúból? Ugye Te hazahozod? Ámen
Jézus azt kérdezte az övéitől:
– Szerintetek kit vegyek komolyan?
Nem válaszoltak, mert tudták Jézus válaszát. Mert az övéi voltak.
