Amióta ember él a földön, azóta kívánja, epekedik azért, hogy előre megláthassa sorsát, jövőjének alakulását. Ahogy már többször is említettem, a kereskedelem tartja mozgásban világunkat. Ezért ha felmerül valami iránt a kereslet, akkor előbb vagy utóbb lesz olyan is, aki „önzetlenül” ki akarja elégíteni ezt az igényt. Mindenkiben megvan a kíváncsiság jövendőjét illetően. Szeretnénk tudni előre, hogyan alakul saját vagy szeretteink sorsa. Régen a varázslók, a sámánok azért kérdezték meg a szellemeket, mert a haduraknak ilyen megerősítésre volt szükségük seregeik háborúba indításához. De kérték a szellemek segítségét eső, bő termés, vagy akár a gyermekáldás érdekében is. Sokan csak legyintenek egyet, hogy ez már a múlt, és ma már sokkal okosabbak vagyunk. Ezeket okkult dolgoknak tartjuk, vagy úgy gondoljuk, hogy nem is léteznek már, ezért csalás az egész.
Ha az embert, mint biológiai lény vizsgáljuk, szinte 100%-os biztonsággal kijelenthetjük, hogy nem, vagy csak árnyalatnyit változott. Mert az ember is olyan, mint a földön lévő összes élőlény, amelyeket csupán két ösztön vezérel. Az egyik az életösztöne, hogy fenn tudja tartani magát, és ki tudja elégíteni a létfenntartásból fakadó szükségleteit. A másik a fajfenntartás ösztöne, hogy meglegyen a reprodukciós képessége, és ezáltal beilleszkedjen a biológiai körforgásba. De van egy harmadik ösztön is, amely igazából az ember kiváltsága. Ugyanis amit nem ért, vagy amit nem lát előre, amiatt egyből elkezd aggodalmaskodni. Nos, ilyenkor jönnek elő a hiszékenység vámszedői, a jósok, a sámánok stb. Hogy mi mindenért is aggódik az ember? Ennek se szeri se száma. Az első körben az ember, mint önző állat magáért aggódik: az egészségéért, hogy lesz-e élelme, fedél a feje felett, hogy alakulnak a tanulmányai, sikerül-e jó állást találni, majd azt megtartani, talál-e megfelelő társat. Egy-egy vagyontárgy megszerzését is körbe lengik a kétségek. Az ingatlan építése vagy pl. az autóvásárlás, melyhez kevés az önerő és hitelt kell igénybe venni, mind plusz aggodalmat szül.
Mire jól kiaggódjuk magunkat önmagunkért, szépen lassan áttérünk egy másik fázisba, hogy már másokért is tudjunk aggódni. Szeretteinkért, hogy ne érje őket semmi baj és egészségesek legyenek.
A gyermekeinkért, hogy jól tanuljanak és megtalálják a helyüket az életben. Ezekhez még mindenki hozzá tudna rakni jónéhányat, mert az aggódásainkat saját magunkra szabjuk.
Jézus azt mondja tanítványainak: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.” (Lukács 17:6) De nekünk nincs akkora hitünk sem, mint a mustármag, ezért aggodalmaskodunk továbbra is.
Visszanézve mindig is hasonló problémákkal nézett szembe az ember, amikor valamilyen jóshoz fordult, ezért ez a szakma nem is szűnt meg. Sőt a jelen bizonytalansága még jobban előtérbe helyezi őket, mint akik meg tudják mondani a „biztosat” a naiv lelkeknek. Jósolnak szinte mindenből a mi a földön megtalálható pl.: csontok, kövek, kártyák, állati és emberi testrészek, csillagok stb. Nem állítom, hogy mindegyik csaló, mert nem ismerem az összeset, de eddig ez a tapasztalatom.
Jóshoz általában könnyen beazonosítható kérdésekkel fordulnak az emberek, amelyeket nagyon jól be lehet kalibrálni életkoruk szerint. Nézzünk egy példát: a 20 és 40 év közötti hölgyek max. 2-3 problémával keresik fel a jóst. Párkapcsolattal, egzisztenciával és egészséggel kapcsolatban szeretnék előre látni a jövőt. A jós eleve 50%-os eséllyel indul a csalásával, mert aki eljött hozzá, az hinni akar a tudományában. Ha profi a „jós”, akkor nyitott kérdésekkel szedi ki az áldozatából a megfelelő információt, hogy azt kisebb-nagyobb körítéssel visszaadja. A nem annyira profi „látó” nem macskázik annyit a körítésen, hanem kerek-perec megkérdezi a kuncsaftjától, hogy mire kíváncsi. A körítés, a díszletek és a tárgyi feltételek is némileg kötelezők pl. kártya, üveggömb, pentagramma stb. A tarotkártya nagyon szerencsés választás, mert a kirakott lapok jelentéssel is bírnak, és bele lehet magyarázni mindent. A kártyát úgymond többször is meg lehet kérdezni, és kis kézügyességgel vagy számolással mindig ugyanaz fog kijönni. Teljesen véletlenül ☺. Lényeges, hogy igazán egzakt előrejelzés ne történjen, mert az számon kérhető, és a kuncsaft elvesztését jelentheti csalódás esetén. Inkább csak lehetőségeket kell meglebegtetni bizonyos dolgok teljesülése esetére. Ki kell elégíteni a jövőkereső azon vágyát, hogy megkapja, amiért jött, és nem hiába költötte a pénzét. Sőt ez egy jó befektetés volt, hiszen milyen sok új információhoz jutott.
Sokan azt gondolják, hogy ez csalás, és csak elszedik az emberek pénzét. Ez szerintem is így van, de van ellenpélda is. Vannak emberek, akik talán az átlagosnál is többet vacillálnak egy döntés meghozatalánál, és egy jóslat ad nekik önbizalmat, hogy egy bizonyos irányba lépjenek, hiszen ha tudják a jövőt, akkor nincs vesztenivalójuk. Igaz, hogy nem tudják a jövőt, de akaratlanul is az elmondottakat próbálják beteljesíteni, és ettől pillanattól fogva már nem 50%-os a tejesülés esélye, hanem egyre nagyobb lesz.
A ma embere is elolvassa a horoszkópokat, mert úgy gondolja, hogy a csillagokban bízhat és ott van megírva az ő jövője. Pedig ezek is egyszerre ruházzák fel az alanyokat bizonyos tulajdonsággal és annak ellenkezőjével is. Ez az úgynevezett „szivárvány-trükk”, amelyet azért alkalmaznak, hogy egy-egy dimenzió mindkét végpontját elérhetővé tegyék az olvasó számára, aki így a saját megítélése szerint dönthet arról, hogy voltaképp melyik pólushoz is tartozik inkább. Erre jó példa a következő mondat: Bizonyos emberekkel nagyon kedves és barátságos, mások viszont kihozzák Önből a vadállatot. 1948-ban Bertram Forer pszichológus kutatási célból egyetemista tanítványaival kitöltetett egy részletes személyiségtesztet, amelyet aztán saját maga értékelt ki, és minden diákjának elküldte a személyre szabott szöveges értékelést. Ők legalábbis ebben a hitben éltek. Forer úr valójában egy, a példához hasonló mondatokból álló szöveget adott oda minden hallgatónak, majd kérte, hogy 0-tól 5-ig értékeljék, hogy mennyire igaz rájuk a leírás. Érdekes, hogy a diákok 80 %-a határozottan magára ismert a sablonszöveg alapján, és átlagosan 4,26 pontra értékelték az olvasott információk egyezését. A kutatók azóta többször is megismételték ezt a kísérletet, s rendre hasonló adatokat kaptak eredményül. A jelenség Forer-hatásként ismert a pszichológiában.
Állandóan újabb és újabb jóslatokat hallunk. Persze túléltünk már jó pár világvége jövendölést, mert már szinte évtizedenként jönnek elő ilyenekkel. De hallottam olyat is, amikor a páromat megkeresték rontás levétele ügyben, hogy gazdagítsák ősz hajszálait. Még a lélegzete is elállt, hogy ilyen is van, és még mi minden jöhet ezután. Sajnos a hiszékenység egyidős az emberrel.
Beleolvastam a Jelenések könyvébe és a 13. rész próféciájában ez szerepel: „És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad színe előtt megtehet; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.”(Jel. 13:11-17)
Sokszor a jóslatok, próféciák jeleit konkrétan már látni véljük, és félünk a bekövetkezésüktől. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nekünk nem adatott meg a dolgok menetére való teljes rálátás tökéletessége. Mi csak egy nagyon vékony keresztmetszetű csövön látjuk a világ történéseit, és a teljesség töredékéből próbáljuk megérteni az egészet. Nekünk ehhez a hit és a remény adományát adta az Úr. „Elég neked az én kegyelmem…” (Kor 12:9)
