Németh László szerint: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, ami egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.”
E szerint az idézet szerint kultúrának elsősorban kettőt tartok: a keresztyén kultúrát és a nemzeti kultúrát. A keresztyén kultúrában a belső mágnes egyetlen élő személy, Jézus Krisztus. A magyar nemzeti kultúra összetartó ereje pedig csodálatosan gazdag anyanyelvünk, szokásrendszerünk, népi díszítőművészetünk.
A keresztyén kultúrában lehetőségem van arra, hogy naponkénti bibliaolvasással és imádkozással közvetlen, személyes kapcsolatba kerüljek az élő Istennel. Aki előtt felelősnek érezem magam minden gondolatomért, szavamért, cselekedetemért, mulasztásomért.
A nemzeti kultúránk megismerése, gyakorlása és átörökítése közben pedig olyan ismereteket, tapasztalatokat és élményeket szerezhetünk, amelyek nem csupán örömet okoznak nekünk és gazdagabbá tesznek minket, hanem segítenek eligazodni ebben az összekuszálódott értékrendű világban is.
Pál apostol a Rómabeliekhez írott levelében ezt írja: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ez nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel kell várnunk a csodát, hanem azt, hogy a szántás, a vetés, az öntözés, sőt a betakarítás terhe és felelőssége is a miénk. De azt soha ne felejtsük el, hogy a növekedést az Úr adja.
Számomra, mint matematika tanár számára ennél tömörebben nem lehet megfogalmazni a kultúrát és az életünk értelmét.
2004. június 9.
Kálmán Attila tanár
EGY CSEPP EMBERSÉG, Magyar Rádió, Budapest, 2004
Szemlézte: Soós Szilárd