„Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.” /részlet Robert Merle: Malevil/
Egy kastély pincéjében 7 túlélő ember maradt az atomháború után. Új életet kezdenek. Más túlélők is vannak. A nagy dilemma, hogy maradjanak-e meg a fárasztó és nehézkes termelésnél, társadalmi életnél vagy felhasználva az eddig felhalmozott tudást újra indítsák az emberiség fejlődését. Ez akkor dől el, amikor kiderül, hogy több túlélő csoport is van, és ezek nem éppen szolidáriasak, hanem ragadozók és uralomra, javakra törnek. Jobb lenne megmaradni a természetesnél, de mi van, ha a többiek erősen fejlesztik magukat és uralomra jutnak. Ezért kezdődik a verseny elölről.
Most, hogy az orosz- ukrán háborúban előjöttek az atomsilók rakétázására vonatkozó tervek, ismét egyre többször hallani az atomháború fenyegetéséről. Teljesen mindegy ki kezdi, melyik nyugati ország szállítja Ukrajnának a fegyvereket, mellyel az orosz nukleáris hadászati célokat kezdik el célba venni. Ez egyértelmű háború kiterjedését fogja jelenteni.
Magyarország volt már nukleáris csapás számára célpont. Még a hatvanas években a katonai hírszerzés úgy gondolkodott, hogy egy esetleges atomháború kirobbanásakor közel félszáz légi és földi atomtöltetet kapna az ország első lépcsőben (ez később feltételezhető tizenötre csökkent). Ezek katonai célok, ipari létesítmények, és persze városok, ez az orosz gondolkodás mentén.
Budapesten a Keleti pályaudvar felett egy megatonnás bomba 90 méter mély és 390 méter átmérőjű krátert eredményez. Nagyjából egy kilométeren belül minden szerves és szervetlen anyag elpárolog. Három kilométeres gombafelhő millió celsius fok, ebből fakadó hurrikán, forgószél, radioaktív sugárzás elpusztít minden életet, és lakhatatlanná tesz azonnal kb. 5 km sugarú területet. Ezzel nincs vége. Az első sugárzási zónában öt percen belül minden ember cselekvőképtelenné válik. Négy öt nap után a sugárzásba belehalnak. A további nagyobb körökben a Dunáig, hat hét nap múlva, a még távolabbi körökben Budavár és még tovább hatvan nap múlva történne meg mindez. Közben bélrendszeri gondok és rákos megbetegedés kezdődik. Akkor nem beszéltünk a felszíni további pusztításról. Épületek összedőlnek, maguk alá temetnek embereket. Óvóhelyeken oxigénhiány alakul ki, és mérgező gázok szivárognak. Pilisvörösvárig harmadfokú égési sérülések keletkeznek. Zsámbékig első fokú égési sérülések. A nukleáris hőhullámot még Romániában is megéreznék Vajdahunyadig. Becslések szerint közel négyszázezer budapesti azonnal meghal, és további félmillió ember egy hónapon belül. Akkor nem beszéltünk az infrastruktúra pusztulásáról. Az energiaszektor, a gyógyszeripar, élemiszeripar, mezőgazdaság, vízkészletek tönkremennek. A hiányokba ismét emberek milliói szenvednek. És még csak egy töltetről beszéltünk.
Most NATO tagok vagyunk. Leginkább az orosz atom veszélyeztethet bennünket. Persze bárhol is történik atomcsapás, azt ne gondoljuk, hogy nincs kihatással az egész földre. Az érdekesség az, hogy amíg a Varsói szerződés, a keleti, szovjet katonai szövetség tagjai voltunk, az atomcsapás utánra volt kitelepítési terv is. Limitált kitelepítéssel a katonai és politikai vezetést és valamilyen logikával a lakosság egy kis részét éppen Ukrajnába telepítették volna át, Donyeckbe.
Most csodálkozunk, ha annak idején bunkereket építettek. A környékünkön is van máig működő. A komáromi erődrendszerben szellőztetéssel, áramellátással, és mindenféle szükséges eszközökkel ellátott, kiépített rendszer van. Ahová be lehetett menni, egyszer bevittek engem is. Bizonyosan van nem publikus rész is. Azt mondták, hogy a tervek szerint ide menekítenék a fontos embereket.
Azon se csodálkozzunk, hogy ma is lehet hallani, hogy vásárolnak és építenek luxusbunkereket. Ma nagy divatja van a gazdagok körében. Itt ezt teljesen komolyan kell venni, mert a nagy techcégek vezetői, ismert és kevésbé ismert emberek is komoly birtokokat vásárolnak, és építkeznek. Ezekben a szükséges vízkezelő rendszereken, levegő tisztító rendszereken kívül még élelmiszert is tudnak termelni, sőt még edzőterem és úszómedence is van.
„Douglas Rushkoff író gyakran foglalkozik könyveiben a technológia jövőjével, őt hívta meg a világ leggazdagabb emberei közül öt személy egy közös találkozóra (…) tőle kérdezték meg, milyen módszerekkel készülne fel a civilizáció összeomlására. Többször is megkérdezték tőle, mi a legjobb módja a The Event túlélésére. Rushkoff a Survival of the Richest című könyvében úgy fogalmazott erről, hogy a The Event, vagyis Az esemény egy eufemizmus a környezeti összeomlásra, társadalmi zavargásokra, nukleáris robbanásra, napviharra vagy egy megállíthatatlan vírusra, ami mindent lerombol. Az író kifejtette, hogy a világ leggazdagabbjai tényleg tőlünk, átlagos emberektől félnek a legjobban a találkozó alapján.
Félnek tőlünk. Te, én és mindenki más, aki rájön, hogy ezek a fickók felelősek, és utánuk megyünk. Azt hiszik, hogy a technológiával távol tudják tartani a szennyezést, a sugárzást vagy a vírusokat. Ami miatt aggódnak, azok a tömegek. A menekültek. Az emberiség. Számukra mi olyanok vagyunk, mint egy zombi invázió…” /idézet noizz/
Ma a gazdag emberek (pl. Mark Zuckerberg) nekünk elképzelhetetlen mennyiségű erőforrást használnak fel a jövőbeni túlélésük reményében, a bunkereik kiépítésére. Ezzel szintén környezeti károkat okoznak, melyeket másokon kérnek számon.
Ismét kérdezem, így magamnak, miért csodálkozunk a felelős döntéshozók, gazdasági főszereplők felelőtlen viselkedésén, amikor nem nagyon érdekli őket a fegyvernyugvás, a nekünk vágyott egyszerű béke és élhető élet.
Miért gondolják emberek, hogy sebezhetetlenek, és megmenekülésük teljes meggyőződésével így csakis az érdekeiknek megfelelő döntéseiket hozzák meg, nem törődve azok következményeivel. De mégis a közvéleménynek a szemébe a humanista ember képét hintik. Mi meg bevesszük.
Az egyenlőbbek már köztünk vannak.
„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.” 139. Zsoltár 7-10. veresek
Ajánlott linkek:
1/ Mitől félnek a leggazdagabbak, hogy elkezdtek luxusbunkereket vásárolni?
2/ A gazdagok kiváltsága: a végítélet napjára készül Mark Zuckerberg Kauai szigetén?
3/ Földalatti luxusbunkert terveztek világvége esetére a szupergazdagoknak
/Fotó: Az Oppidum nevű svájci cég 40 millió dolláros bunkerének alaprajza Northfoto/
